Katerina Petrova -5×11 másképp-

Ez a rövidke szösszenet az 5. évad jelenlegi szempontjai szerint íródott. Aki nem követi, vagy le van maradva, annak meglepetés lehet, tehát SPOILERES. Véleményeket szívesen fogadok. -D


Elena lassan tántorogva lépkedett le a Salvatore panzió lépcsőin, kezében egy pohár bourbon whiskey-vel. Amikor leért, megpillantotta a nappaliban beszélgető barátnőit, a magas, szőke, kék szemű Caroline-t, és a barna hajú és szemű, kicsivel alacsonyabb Bonnie-t. Éppen arról diskuráltak, hogy vajon Katherine Pierce túléli-e az éjszakát. Katherine egy nappal korábban kapott szívrohamot, éppen amikor elhatározta: igenis küzdeni fog az életéért, nem adja fel! Hiszen ő Katherine Pierce. Ő egy túlélő.

-Úgy értem, ő meg ölt, Bonnie. Semmi okom arra, hogy sajnáljam őt! -csacsogta Caroline, majd észrevette, hogy belépett Elena, kissé mámoros állapotban.
-Héé, üdv a klubban! -emelte magasra poharát a lány, majd folytatta: -Engem is megakart ölni. Kétszer. Az öcsémet meg is ölte. És nagyjából ő okozta a legtöbb nyomorúságot az életemben. Soroljam még?


Caroline és Bonnie lesúlytóan pillantottak barátnőjükre, majd Bonnie végül mély levegőt vett, és így szólt:
-Elena... Én tudom, hogy most nehéz, de ugye tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz? -nézett kérlelően a barnaság.
Elena egy pillanatra felnyögött, de inkább nevetés félének hangzott, mint sem fájdalomnak.
-Miért kell ezt tennetek? -fakadt ki Elena végre.
Bonniék összenéztek, majd kérdőn pillantottak barátnőjükre.
-Tudom, hogy meg fog halni Katherine, és hogy talán tennünk kéne valamit, de valahogy most jobban leköt, hogy szakítottunk Damon-nel. Pontosabban ő velem! -nyögte a kemény szavakat Elena, majd dühösen a kandallóba vágta a whiskey-s poharát.

-Ejnye! -hallatszódott egy női hang mögülük, a lányok hátra kapták fejüket, majd meglátták Nadia-t, Katherine lányát, akit több, mint 500 éve elszakítottak tőle.
-Oda fent van -mutatott fel Caroline- ha az anyádat keresed.
Nadia felszisszent, majd elmosolyodott.
-Te tényleg nem vagy valami kedves. -jegyezte meg, majd lehuppant az egyik kanapéra.


Hirtelen megcsörrent Bonnie telefonja,  Jeremy kereste, hogy találkozzanak a Grillben. Bonnie távozása után Elena elővett egy új poharat és megtöltötte itallal. Majd Caroline és Nadia felé fordult.
-Kértek? -kérdezte tőlük.
-Én igen- válaszolt Nadia.
-Egyébként...-nyújtotta oda a poharat Elena- Miért vagy itt? Úgy értem, igen, igaz, Katherine az anyád, de elhagyott! Ez talán éppen azt jelenti, hogy nincs szüksége rád...-harapta el a szavakat végül.

Nadia nagyot nyelt.
-Ahogy mondod: ő az anyám. És bármit is tett, az is marad! -kortyolt egyet italába, majd folytatta- Egyébként nem önszántából hagyott el.
**********************

1490, Bulgária

-Ne, Mama, kérlek, ne! Ne tedd! Csak egyszer és utoljára, hagy lássam őt. -könyörgött Katerina édes anyjáéknak, akik nem engedték, hogy megtarthassa egyetlen, törvénytelen kislányát. Katerina majd belepusztult a fájdalomba, hogy elvitték a gyermekét.

Szülei büntetése továbbá az volt, hogy kitagadták lányukat, és elzavarták otthonról.

**********************

1492, Anglia

Így jutott el Angliába a fiatal, még csak 17 éves, gyönyörű lány, aki hamar beilleszkedett a különös kultúrájú országban. Találkozott egy Trevor nevű ifjúval, aki bemutatta őt Lord Elijah-nak, majd Lord Niklaus-nak, akik igen szimpatikusnak és jó partinak találták Katerinát. Katerina vonzódott Klaus-hoz, és azt gondolta, ő is ugyanúgy elbűvölte a jóképű lordot. Ám nem így volt. Katerina rájött, Klaus csak azért udvarolt neki, mert a hasonmás vérvonalból származik, így a vére megtöri átkát, a hibrid átkot. Katerina Trevor önkéntes, és Rose kevésbé önkéntes segítségével megmenekült. Rájött, egyetlen útja, hogy megmeneküljön Klaustól: ha vámpírrá változik. Így vámpírvérrel szervezetében öngyilkos lett -áthúzva ezzel Klaus számításait.

Visszaszökött Bulgáriába, ám amikor hazaért, otthon csak szülei, rokonai holttestét találta: Klaus lemészárolta az egész családját. Így örök menekülésre sarkallva Katerinát.

**********************
1498-ban Katerina visszatért Bulgáriába, ismét, hogy megkereshesse lányát, akit 8 évvel korábban elszakítottak tőle. Kereste minden faluban, minden házban, de nem találta sehol sem, így felhagyott a kutatással, gondolván, bizonyára jobb sorsa van valahol, messze lányának.



**********************

Jelen

-Hát igen... -mondta lassan Elena, miközben újabb pohárral töltött Nadia-nak- Klaus sosem volt híres a könyörületéről! -nézett szúrós szemmel Caroline-ra, aki nem bírta tovább hallgatni Klaus bűntetteinek sokaságát, hirtelen felpattant a kanapéról, majd lehörpintette pohara tartalmát, és így szólt:
-Na jó... azt hiszem ideje mennem. Megnézem, mi van Stefannal.
-Hogyne...-vont vállat Elena.

Nadia Caroline-ra nézett, majd ismét Elenára.
-Látom, nem vagy oda a kapcsolatukért. -jegyezte meg.
-Nem erről van  szó..-nyögte Elena- Szimplán a kapcsolatokért nem vagyok oda.
-Szóval...kicsit sem zavar, hogy ők... ilyen jóban vannak?
-Nem. Hiszen csak barátok.

Nadia éppen Damonről és az ő kapcsolatukról akart volna érdeklődni, de egy kopogás zavarta meg őket.
Damon támasztotta az ajtófélfát.
-Elena... Beszélhetnénk? -nézett igézően kék szemeivel szerelmére.
Elena nem reagált, Nadia pedig hirtelen felpattant, és elhagyta a helységet.

**********************

-Én... tényleg sajnálom... mind ezt. -nyöszörögte Stefan, miközben lassan megsimította Katherine kezét.
Úgy gondolta, ennyit érdemel Katherine, hogy mellette marad a végsőkig. Mert, hogy eljött. A vég. Valóban el fog hunyni Katherine Pierce. És milyen pocsék módon!

Stefan nagyot sóhajtott, majd háta mögé pillantott, és felállt.
-Kettesben hagylak titeket. -suttogta.

-Hogy hogy itt vagy? -kérdezte mély levegőt véve Katherine és lányára pillantott.

-Akármit is tettél, én megbocsájtok! -bámulta a padlót Nadia- Tudom, ez nem számít, és Stefan megbocsájtására vágysz, de gondoltam jobb, ha tudod. Ha ő nem is, Én megbocsájtok mindent!

Katherine arcát a sötétbe fordította, és könny cseppet elhullatott.

-Köszönöm.- mondta végül.

**********************

9. fejezet ~ Elena

Lerogytam mellé, szorosan átöleltem, majd felpillantottam, és megláttam Julest és Klaust is. A farkaslány próbált magához térni rémültségéből, ekkor meghallottuk Stefan hangját.

-Klaus!
A magas, jóképű vámpír Klaus hátamögött állt, az ősi megfordult és elmosolyodott.
-Miben segíthetek, barátom?
-Felajánlom magam, Klaus!- mondta határozottan Stefan, rám se nézve. Ledöbbentem, meg se tudtam szólalni. Ezt megtenné Jennáért és értem?
-Felajánlom magam Jennáért cserébe! -folytatta szerelmem, ám Klaus nemlegesen bólogatott és közben tovább mosolygott.
-Sajnálom... Veled más terveim vannak! -Azzal az ősi Juleshoz lépett, a nő szinte remegett a félelemtől, és könyörgött,hogy ne ölje meg, de Klaus szemrebbenés nélkül kitépte szívét. Ezután Jenna felé indult, de én elé léptem.
-Nem! Ne! -kiáltottam utasítóan, miközben könny cseppeim kicsordultak- Nem teheted! Nem!
-Te is sorra kerülsz, kedvesem. -suhant nagynéném mögé az ősi hibrid, és őt is megfosztotta szívétől.
Olyan hangos, keserves sírás tört ki belőlem, hogy kizártam a külvilágot, és lerogytam Jenna mellé. Többé nem érdekelt semmi sem, abban a pillanatban azt sem bántam volna, ha tényleg meghalok.
Annyi szerettem veszett már oda, annyian haltak már meg, s szinte mindegyikük énmiattam. Erős karokat éreztem hirtelen derekam körül, éreztem, ahogy felemel hátulról és éles fogak tépik fel sima bőrömet. Az nyilalló érzés sem fájt annyira, mint az, hogy elvesztettem Jennát. Egyre jobban elhalványult minden, minden hang és fény. Klaus addig itta minden csepp vérem, míg az utolsót is ki nem szívta, és holtan rogytam össze.

Halk madárcsicsergésre ébredtem, borzasztó fejfájással. Nehezen nyitottam fel szemhéjamat, ám mikor sikerült, rögtön vissza is csuktam, annyira bántotta a fény.

Pár másodperc múlva mégis kinyitottam,s ekkor Bonnie hangját hallottam meg, amint azt magyarázza, hogy nem sokára fel kell ébrednem. Felemeltem a fejem, hunyorogva pillantottam barátnőmre és Stefanra.

-Héé.. -ült le az ágy szélére Stefan- Elena, jól vagy?
Nem szóltam, csak bólintottam, mire megpuszilta homlokomat és átölelt.
-Mi.. -köszörültem meg torkomat- Mi történt?
-Meghaltál, és működött Elijah elixírje. -magyarázta Bon- És most köztünk vagy ismét.
Mindketten mosolyogtak rám, míg próbáltam összetenni a képet. És ekkor eszembe jutott minden.
-Jenna! -nyögtem rémülten.
Lassan lépdeltem a sírhoz, majd leguggoltam elé, és egy vörös rózsát helyeztem rá. Jenna nénikémet szüleim mellé temették, s sírkövére rávésték: Jenna Sommers "Szerető testvér, barát, nagynéni"


"Kedves naplóm! A fájdalom felemésztő, de ha hagyjuk, hogy felfaljon, az nem az, amit elhunyt szeretteink akarnának. Jenna is, épp, mint Anya és Apa, azt akarná, hogy vigyázzak Jeremyre és tovább küzdjek. És én ezt fogom tenni! Küzdeni fogok."



Amint leírtam az utolsó szavakat, meghallottam az ajtócsengőt, mélyen felsóhajtva a tollat letettem, a naplómat pedig becsuktam és besüllyesztettem a matracom alá. Kimentem a szobámból, lebaktattam a lépcsőn, egészen a bejárati ajtóig masíroztam, majd kinyitottam azt.
Nem várt vendégem érkezett.
-Mit akarsz? -vetettem oda durván a magas, sötéthajú, lazúrkék szemű vámpírnak.
-Még mindig dühös vagy!?- kérdezte, de inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. Továbbra is nagyon dühös voltam Damonre, hogy is gondolhatta, hogy kellemesen bájcsevegve megköszönöm,hogy vámpírvért itatott velem,s ezzel majdnem tönkretette a tervünket!
-Damon... -kezdtem volna bele mondandómba, de közbeszólt.
-Ne, Elena! Csak hagy kérjek bocsánatot. Tudnom kell, hogy nem fogsz örökké haragudni rám, amiért megakartalak védeni,és amiért inkább látlak vámpírként, mint halottként... Elena... Csak bocsáss meg... Kérlek! -bár utolsó szavait elharapta, mégis elhittem, hogy őszintén sajnálja. -Damon.. én nem tehetem.. -szavaim hallatán szemei kissé kikerekedtek, szemöldöke összeszaladt- Ha most azt mondanám, hogy megbocsájtok... hazudnék. -nyögtem ki végül a súlyos szavakat.Damon láthatóan meglepődött és csalódott, az arca mindent elárult, és persze az a bizonyos "Oh" szócska, amit kitudott nyögni.
Túlságosan haragszom rá még mindig ahhoz, hogy megbocsássak Damonnek. Fontos számomra, talán túlságosan is, de ez nem jelenti, hogy egyből megbocsájtom, hogy mennyire önző is ő.

Damon látogatása után Bonniehoz igyekeztem, hátha meg tudott valamit arról, hogy Gill, Elijah és Klaus elhagyták e már a várost. Barátnőm házához értem, elég gyors tempóban lépkedtem, mivel a nap egyre jobban bántotta szemeimet és egyre inkább melegem lett, már szinte égette bőrömet a napfény. Ahogy az ajtóhoz értem csengettem, majd vártam. Kis idő múlva az ajtó kinyílt, meglepetésemre pedig Stefan nyitott ajtót.
-Elena... -hallottam meglepődöttséget hangjában- Mit keresel itt? Gyere be gyorsan! -húzott be karomnál fogva az ajtón, majd körül nézett kint.
-Stefan, minden rendben?- kérdeztem a vampírtól, de Bonnie barátnőm adott választ.
-Elena.. Neked nem szabadna itt lenned! A házon nincs bűbáj... Klaus bármikor megjelenhet... -ráncolta homlokát, miközben hadarta mondanivalóját.
-Bonnie, nyugodj meg! Klaus azt hiszi meghaltam. De...-gondolkoztam el- ..Klaus még itt van? -nyeltem nagyot.
Stefanék nem válaszoltak, csak némán bólogattak.
-De ne aggódj! Hamarosan elfog menni. -mondta végül Stefan és megölelt. Szorosan átöleltem én is őt, majd néhány másodperc múlva eltoltam magamtól kissé.
-Ígéred? -néztem mélyen szemeibe, Stefan ismét bólintott.
-Elena... tudnod kell valamit Damonről. -zavart meg minket Bonnie.
-Tudom, tudom. -sóhajtottam- Nagyon sajnál mindent, igaz?! De jelenleg ez nem érdekel!
-Elena.. -szakított félbe Stefan komoran- Damont megharapta Tyler... haldoklik!

8. fejezet ~ Elena

Két nap telt el azóta, hogy tudjuk, Klaus itt van és a rituáléra készül. Ez a két nap olyan gyorsan telt, mintha egy filmben lennénk, annyira gyorsan történtek a dolgok. Jenna megtudta, hogy vámpírok léteznek, ahogy azt is, hogy ki Klaus, és hogy jelenleg Ric testében van.
Kicsit furcsa tudni, hogy az igazi anyám, Isobel meghalt. Még csak nem is ismertem. Éppen olyannak láttam őt, mint Katherinet. Miért kell, hogy gonosz vámpír őseim legyenek?
A Salvatore panzióban várunk Elijahra és Gillre Jenna, Damon és Stefan társaságában. Damon és Stefan is dühösek, amiért hagytam, hogy Gill felélessze az ősit. De mit tehetnék? Nem hagyhatom, hogy Bonnie vagy bárki más meghaljon miattam. Sajnálom, hogy ezt Damonék nem értik meg. Hirtelen kopogtatásra lettünk figyelmesek. Az ajtóhoz léptünk Stefannal, és kinyitottam azt. Mielőtt behívtam volna Elijaht, vele is megígértettem, amit korábban Gillel.

Most, hogy Elijah tisztázta, mikor is lesz rám szüksége Klausnak, kissé eluralkodott rajtam a félelem, de van nála egy szer, amit ha megiszok, visszatérek élő emberként a rituálé után. Őszintén remélem, hogy az elixír működni fog, de ha nem is: inkább én, mint a szeretteim!
Klaus valóságos pszichopata lehet, ahhoz ért, hogy a frászt hozza az emberre. Először Alarick testében, meg a kicsit sem vicces üzenetei, most pedig elengedte Ricet, hogy azt üzenje: "készülj-kislány-este-együtt-vacsizunk"!
A nappaliban álldogálltunk, most, hogy megbizonyosodtunk arról, hogy Ric az, és nem Klaus. Alarick próbál emlékezni az elmúlt napok eseményeire. 

- Szóval, nem emlékszel semmire abból, ami történt? -kérdezte Stefan a történelemtanártól.  

- Nem. -felelte- Olyan mintha elájultam volna és három nappal később ébredtem volna. Katherine ott volt.
- Meg van igézve. -magyarázta Stefan- Damon vitt neki egy kis verbénát, de nem mehet el, amíg Klaus azt nem mondja neki. 

- Hol van Damon? -jutott eszembe az idősebbik Salvatore. 

- Láttam felmenni az emeletre.- adta meg a választ Jenna nénikém,és azzal felfelé indultam.
Végig masíroztam a hosszú folyosón, mígnem elértem Damon szobájához, és beléptem.  

- Eltűntél. -mondtam neki, és éreztem, hogy nem tetszik neki az egész elixír ötlet.  

- Nem akarom hallani többé. -mondta durcásan. 

Mély levegőt vettem és nyugodt próbáltam maradni.
- Meg kell értened, miért teszem ezt. 

- Miért? -fakadt ki a vámpír és szemei szinte villámokat szórtak- Nyilvánvalóan nem érdekel, mit gondolok! - Meg leszek, Damon! -kontráztam- Megiszom az elixírt, Bonnie megöli Klaust és ennek az egésznek vége lesz.
- Ha működik. 

- Működni fog! -bizonygattam inkább magamnak, mint neki. 

- Azt hiszed, hogy működni fog. Azt akarod, hogy működjön! Miért csak én hiszem, hogy nem fog? Kell lennie más útnak.. -halkult el Damon.
-Nincsen. -nyögtem halkan. Damon mintha csak belém látna. Abban bízom, hogy működik a szer, de ha nem, hát nem. 

- Meg fogsz halni, Elena! -dühöngött újra a férfi, majd ismét kontráztam

- És aztán visszajövök. 

Damon letette whiskeys poharát és közelebb lépett hozzám.
- Ez nem olyan kockázat, amit vállalni fogok. -magyarázta, miközben belém fúrta igéző kék tekintetét. 

- De én igen. Ez az én életem, Damon! Az én választásom. 

- Nem veszíthetlek el. -búgta, mire szó nélkül rávágtam

- Nem fogsz!
Azzal megfordultam, s az ajtó felé indultam. Ekkor hirtelen Damon előttem termett, s azt suttogta: 

- Van más mód... A vámpír megharapta kezét, és felém nyomta kezét. 

- Mi csi..? -kérdeztem volna, ám kezét szorosan számhoz nyomta, míg nem éreztem meleg vérét számban- Damon, ne! -nyögtem végül, s könnyek szöktek szemembe. 

Hirtelen Stefan jelent meg, Damont a falhoz rántotta és ütni kezdte.
Damon egyszer csak felkapta magamellől a fogast, és a földre nyomta Stefant, majd gyomrába szúrta fát. Gyorsan mellé rohantam, addigra Jenna és Ric felszaladtak. 

- Tűnj innen! -kiáltottam Damonnek sírva. 

- Mi folyik itt? -kérdezte Alarick és körbenézett.
- Csak tűntessétek el innen! -kiálltottam újra, dühösebben, mutatva a ziháló vámpírra, aki rögtön el is viharzott. 

Erősen megragadtam a fadarabot és kirántottam Stefanból, aki felkiáltott fájdalmában. Jenna visszatért egy vértasakkal és odanyújtotta Stefannak.
Miután Stefan megitta, dühösen kifakadtam. 

- Hogy tehette ezt velem? Miért?? 

- Sosem beszéltünk még erről... Hogy ez mit jelent. -mondta halkan Stefan. 

- Nem számít. 

- Persze, hogy számít! -fakadt ki- Szeretném, hogy ha eljönnél velem valahová..
- Stefan.. Nem lehet.. -kezdtem ellenkezni, de elcsitított. 

- Nem.. Nincs messze.. Csak egy napra, oké?- nézett kérlelően, én pedig beleegyezően bólintottam.

**

 Egész délután Stefannal voltam, lesétáltunk a vízeséshez, az erdő mélyére, majd fel a hegytetőre. Gyönyörű látvány tárult elénk, élénk színekkel és az erdő élővilágával.
Elmondtam, mennyire nem akarok vámpír lenni, mennyire élni akarok még. Családot és gyerekeket akarok, hosszú életet. Nem akarom elveszíteni Jeremyt és Jennát, a barátaimat és Stefant. Sőt még Damont sem!
Stefan a házukhoz hajtott, és kiszálltunk a kocsiból. Egy pillanatra megálltam az autó előtt és megköszöntem a mai napot. Ekkor hirtelen egy magas, aranyszőke hajú, jóvágású férfi sétált ki a sötétből felénk. 

- Már kezdtem aggódni. -mosolygott ránk Klaus- Azt hittem, valami hülyeséget csináltál. Készen állsz kedvesem?
-Igen. -bólintottam mély levegőt véve, majd elidultam gyilkosom felé, ám Stefan megragadta a karom. -Nem tenném... Nincs okod neked is meghalni.. -kezdte burkolt fenyegetőzését Klaus. 

- Stefan.. -fordultam felé, s fogtam két kezem közé arcát- Minden rendben
Néztem mélyen szemeibe,majd búcsúzóul megcsókoltam. 

- Csukd be a szemed, kérlek. Stefan lehunyta szemeit, én Klaushoz sétáltam, s eltűntünk.

**

 Klaus Jonas Martin lányára, Greta-ra bízott, aki az erdőn át vezetett, egészen a kőfejtőig. Amikor odaértünk a rituálé helyszínére, megpillantottam Jennát a földön fekve. Odarohantam hozzá, ő pedig felélett, mint új vámpír! 

- Ssh! Ssh! -nyugtattam Jennát, miközben könnycseppek csordultak ki szemeimből.
Szörnyen össze volt zavarodva, nem értette, mi folyik körülötte...

7. fejezet

~ ELENA

Kedves naplóm!
A napok megint eszeveszett tempóban teltek el, annyi minden történt, azt sem tudom, hol kezdjem.
Először is Katherine beköltözött a Salvatore villába, és mindenki agyára ment. Élvezte és kihasználta hasonlóságunkat. Aztán, amikor Gill feladta őt Klaus-Ricnek, kicsit örültem. Ó, igen! Kiderült, hogy Klaus itt van és azt sem tudjuk hogy néz ki. Most épp úgy, mint Ric, ugyanis birtokba vette a történelemtanár-vámpírvadász testét! Ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogyan. Bizonyára Dr. Jonas Martin
lányának -aki szintén boszorkány- műve.
Szóval, Katherine eltűnt, és szerintem Klaus már meg is ölte.
Azért, hogy ne járkálhasson be akárki (vámpír), Damon és Stefan a nevemre iratta a házukat. Ez kissé meglepett, de végülis baj nem lehet belőle.
Matt megtudta, hogy Caroline vámpír, részben Jonas Martinnak köszönhetően.
Bonnie talált egy varázsigét, mellyel összegyűjtötte 100 halott boszorkány erejét, mellyel legyőzheti Klaust. Egyáltalán nem támogatom ezt a tervet, nagyon aggódom Bonnie miatt, mert ebbe bele is halhat!
Sokkal jobban bízom Elijah tervében, bár Stefanék kevésbé. Az ősi még mindig a Salvatore pincében "pihen", miután pár napja ott hagytuk. Szívesebben bíznám az ő tervére magam, mintsem hogy Bonnienak vagy másnak baja essen!

2 NAPPAL KORÁBBAN

-El sem hiszem, hogy ma este lesz a suliban a 60-as évek bálja és én nem vagyok feldobva! -motyogta Caroline szomorkásan, miközben elővettem az estére tervezett ruhámat, amely egy lila mini ruha. -Semmi kedvem bulizni.
-Care.. -kezdtem vigasztalását- Matt elfelejtette már, hogy mi vagy, és biztos elhív a bálba.
Elővettem egy lila karika fülbevalót és bedugtam a fülembe és copfba fogtam a hajam.
-De mi van, ha nem?- nyöszörgött tovább elkeseredett barátnőm- És különben is ,milyen dolog, hogy meg kellett igéznem, hogy elfelejtse, hogy vámpír vagyok?

-Te vagy Caroline Forbes...-ültem le mellé az ágyamra- És te nem hagyhatsz ki egy bulit sem! És tudod mit, hívd el te Mattet! -adtam neki az ötletet mosolyogva.
-Komolyan? -kérdezte meglepődve.
Bólintottam, mire ő az ajtóhoz pattant és távozásra készült, ám előtte visszanézett és azt mondta:
-Egyébként csinos leszel, de inkább a fehér csizmát húzd fel hozzá!
És azzal a szőkeség elviharzott.

Mikor megérkeztem a bálra, körbe néztem és ismerős arcokat pillantottam meg. Stefan elegánsan egy sötétkék inget viselt, míg Damon lazábban egy feketét.
-Csinos vagy!- lépett hozzám Stefan, hogy megcsókoljon.
-Te sem panaszkodhatsz. -mondtam kedvesen.
-Ugyan Elena...-szólt közbe Damon- Nem kell smúzolnod vele, hogy megtáncoltasson. Ugye, öcsi?- kacsintott rá Stefanra, majd táncolni hívta Bonniet, ami kissé fura volt.
-Mit akar Damon Bonnietól? -kérdeztem Stefant.
-Ööhm ..semmit! Ő Damon. Imád bulizni.

Ekkor megpillantottam Carolinet, aki Mattel érkezett.
-Mi az? Mit nézel?- kérdezte Stefan, mire elmosolyodtam.
-Semmit. Táncoljunk.

*

Olyan jó végre kikapcsolni, elfelejteni az egész Klaus-dolgot.
Már jó ideje táncoltunk, amikor érdekes dolog zavarta meg szórakozásunkat. A DJ a következő szám előtt bemondta: "ezt a számot Klaus küldi Elenának és, reméli, az utolsó tánc az övé".

Amint a DJ kiejtette Klaus nevét, olyan hatalmas félelem és aggodalom tört rám, mint talán még soha.
Ledermedtem és Stefanra emeltem tekintetem. Az ő arcára is meglepettség feszült ki, s szemkontaktusunkat a hirtelen utat törő Damon szakította meg.
-Hallottátok? -kérdezte idegesen a magas, jóvágású vámpír.
Nem szóltam, s Stefan is csak bólintott.
-Keressük meg Bonniet! -folytatta Damon, majd sietősen keresni kezdtük a boszorkányt a tömegben. Hamar meg is pillantottuk őt a pultnál, Caroline-val és Mattel.

-Menj, szólj neki! -utalt fejmozdulatával Bonniera Damon, így én odaléptem barátaimhoz, míg Stefan Damonnel lemaradt.
Caroline és Bonnie is csinos, 60-as évekbeli ruhát viselt, hajuk felvolt tűzve.
-Sziasztok! -üdvözöltem őket, majd Bonnie-ra néztem- Bonnie beszélhetnénk?
-Persze. -mondta, s azzal kettesben hagytuk Carolinet és Mattet.

*

Szorosan húztam magam mögött boszorkány barátnőmet, majd egy zajmentes helyre vezettem, ahol a Salvatore fivérek vártak ránk.

-Mi az? Mi történt, Elena?- kérdezte Bon aggodalmasan és összeráncolta homlokát.
-Klaus itt van. -mondta Stefan helyettem is.
-Mi? Hol? Hogy néz ki?- fakadt ki Bonnieból a sok kérdés.
-Hahóó, boszikám! -szólt Damon- Na, ez az, amit mi sem tudunk.
Néhány másodperc szünet után barátnőm határozottan jelentette ki:
-Majd én megállítom!
-Mi? Nem, Bonnie! Nem! -kiálltottam, de mintha meg sem szólaltam volna magyarázta tovább Damonéknek a tervét.
"Csak találjátok meg, én pedig a 100 boszorkány erejével megölöm!"

*

Ezután Bonnie Damonnel Ricet kereste, ám nem találták meg, viszont pár perccel később feltűnt ő is.
-Elena! -lépett hozzánk mosolyogva a magasm barna hajú, borostás férfi- Minden rendben van?
-Öhm..nem igazán. -mondtam- Klaus itt van!
-És hogy néz ki?
-Nem tudjuk.
-Nem láttál valaki gyanúsat? -kérdezte Stefan Alarictól
-Nem, de szétnézek idekint. Elena, Bonnie gyertek Velem, Ti pedig -nézett a Salvatore-okra- Keressétek odabent!
-Rendben. -bólintott Damon- Szóljatok, ha van valami!

Bonnieval szorosan Ric nyomába eredtünk és a résztvevőket fürkésztünk, de mindhiába, egy ismeretlent sem találtunk.
-Lehet, már itt sincs! -fakadtam ki, miközben felvontam szemöldököm.
-Ne merj fogadni, Kedvesem! -szólalt meg Alaric és már-már ijesztő tekintettel pillantott rám.
-Ezt hogy értsem? -kérdeztem tőle.
-Na, jó.. -csapta össze tenyerét- Bár nagyon szórakoztató volt úgy járni köztetek, hogy fogalmatok sem volt róla, hogy én vagyok.. Hmm.. Ideje lelepleződni! -mosolyodott el Ric

Fogalmunk sem volt, miről beszél, és hogy miért változott meg ilyen hirtelen a hangneme. Valamilyen oknál fogva pokoli rossz előérzetem támadt. Ekkor hirtelen Bonnie kijelentette:
-Klaus!
Már tényleg nem értettem semmit sem. Miért mindja Bonnie Klaus nevét és vet "gyilkos" pillantást a velünk álldogáló férfira?
-Miről beszélsz Bon?- kérdeztem értetlenül és hol rá, hol Ricre néztem.
-Elena...-kezdte Bonnie, de Alaric közbeszólt.
-Hagy mutatkozzam be, kedves Elena.. -nézett rám kaján mosollyal szája sarkában
-Niklaus Mikaelson! -nyújtotta felém Alaric jobbját én pedig éreztem, teljesen elfehéredek a döbbenettől

Meg sem moccantam, de nem csak mert eszem ágában sem volt bájosan csevegve kezet rázni a valószínű gyilkosommal, hanem mert a meglepettségtől észhez sem tudtam kapni.
-Nos.. -húzta el a kezét Klaus- Semmi gond. Várható reakció.- mosolygott.
Döbbentségemből a mellém lépő Damon zökkentett ki.
-Hát itt vagytok! Találtatok valamit? -kérdezte körbepillantva- Mi az?
-A forrófejű Damon Salvatore! Már sokat hallottam rólad!
A kékszemű vámpír felvonta szemöldökét és kérdőn pillantott ránk.
-Megtaláltátok Klaust, jól gondolom?

Egyikünk sem szólalt meg, majd hirtelen Damon a falnak szorította Klaust -avagy Ricet- és a férfi levegőért kapkodott. Ekkor Stefan jelent meg, és pár másodperc múlva láthatóan rájött, hogy Alaric Klaus-Klaus Alaric!
-Damon, ne! -kiáltottam, mire felém fordította tekintetét.
-Elena, ez Klaus!
-Tudom, tudom, oké? De Ric is! És, ha egyiküket megölöd, a másik is meghal!
Damon arcára kisütött a felismerés és engedett szorításából. Klaus köhécselni kezdett és a levegőért küzdött, majd felegyenesedett.

-Jól mondod, kedvesem! -köhögte- Ha megöltök, a barátotokat is megölitek.
-Uram Atyám! -nyögte Damon, majd Bonniera nézett, aki alig láthatóan óvatosan bólintott. -Stefan! Vidd el Elenát! -nézett öccsére az idősebb Salvatore.
Stefan felém indult, és karon ragadott, ám nem voltam hajlandó vele menni és Klaus sem díjazta a tervet.
-Én nem tenném! -jelentette ki- Elenának velem kell jönnie, épp mint Bonnienak.
-Egy frászt! -kiáltott fel Damon- Elena, skera!
-Nem, Damon! -mondtam- Nem kockáztatom senki életét

*

Hirtelen Bonnie fura szavakat kezdett kántálni, majd összeesett. Sírva rohantam hozzá.
-Bonnie! Bonnie, nem! Nem! -zokogtam, miközben meghallottam Klaus fenyegetőző hangját:
-Nem! Ezt nem kellett volna! Megfogjátok bánni! -s azzal elhagyta a helységet.

Damon és Stefan is hozzám lépett, majd Stefan átölelt, én pedig zokogva elkezdtem ütni a mellkasát.
-Miééért? -üvöltöttem, majd Damon odahajolt, s azt mondta:
-Elena! Bonnie nem halott!

*

Néhány óra elteltével Bonnie magához tért és élt!
Stefan hazakísérte, míg Damon engem vitt haza.
-Damon.. El kellett volna mondanod, hogy erre készültök! -szidtam le a vámpír, míg beléptünk a házba.
-Tudom, Elena és sajnálom! -mondta láthatóan komolyan- De hagy legyek őszinte.
Ha közted és a boszi között kell választanom, akkor Bonnie fog meghalni. Én... mindig téged foglak választani!
Meg sem tudtam szólalni, csak mély levegőt vettem, de mire észbe kaptam, Damon már el is tűnt.

*

Halkan lépkedtem a Salvatore panzió ajtójához, beléptem, és Gillre vártam. Még mielőtt elindultam volna, hagytam üzenetet neki, hogy jöjjön a villához. Néhány perc várakozás után meg is érkezett, kopogtatott.

Az ajtóhoz mentem, majd kitártam azt.
-Üdv Elena! -mondta a szőkeség, majd beviharzott volna, ám nem tudott. -Mi..? Mi a franc ez? -kiáltotta.
-A ház az én nevemen van. -mondtam egyszerűen.
-Akkor hívj be! -mondta kissé utasítóan.
-Figyelj rám, Gill! -kértem- Elijah... idebent van. A pincében. És átadom neked őt, ha megígéred a kellő védelmet a szeretteim számára!
Láthatóan megdöbbent, ám beleegyezett: megígérte, hogy sem a szeretteimnek, sem nekem nem esik bajom és Elijahval segítenek Klaust megölni. Ezután behívtam őt és valamivel később eltűnt Elijahval.

~ GILL

Napok teltek el tétlenül, miután Elijahnak nyoma veszett. Katherine, akire rábíztam a Salvatore házban való kutatásra, folyton csak annyit mondott, hogy még semmit nem sikerült kiderítenie. Ez már kezdett nagyon dühíteni, mert tudtam, hogy Damonéknak nagyon is van közük Elijah eltűnéséhez. Az pedig még inkább betette a kulcsot, hogy Damon szinte napi vendég lett nálam.
- Ugyan! Elijah lelépett, ennyire tart fontosnak- hallgattam már sokadszorra ugyanazt a dumát- Majd én megvigasztallak! Naa.. Gill!
- Tehetsz egy szívességet- fintorodtam el
- Jajj, Gill! A régi szép idők emlékére!
- Kopj le!- mutattam a kijárat felé- És jól jegyezd meg! Köztünk többet semmi nem lesz!

- Holnap jövök újra!- sétált ki az idősebbik Salvatore a házból
Unottan dőltem végig a kanapén, és csak járattam az agyam, ám hirtelen a csengőre kaptam fel a fejem.

Gondoltam Damon jött vissza, így mérgesen mentem ajtót nyitni.
- Megmondtam, hogy...- tártam ki morogva, ám nem Damon állt velem szemben- Alaric?
- Tippelj újra..- sétált be mellettem a történelemtanár- Segítek, jó? Drága 'sógornőm'...
- Klaus?- suttogtam, miközben becsuktam az ajtót- Mi? Hogy?
- Hosszú történet- legyintett, majd körülnézett- Hol van a bátyám?
- Fogalmam sincs.. Pár napja eltűnt..
- Szokása..
- Klaus szerintem tettek vele valamit!- léptem közelebb hozzá
- Megvan a hasonmás?- kérdezte, mintha meg se hallott volna- Katerina? A holdkő?
- Megkapod őket, ha segítesz megkeresni Elijaht!- jelentettem ki

Az ősi pár percig csak meresztette rám Alaric szemeit. Nem féltem tőle, de kicsit már kezdett idegesíteni ez a néma csend.
- Legyen!- szólalt meg végül
- Katherinet ma megkapod.. Elenát hét lakat alatt őrzik, de holnap lesz valami buli..
- Akkor holnap partizunk egyet- indult meg mellettem- 8ra legyen nálam Katerina!

Azzal kisétált az ajtón, én pedig rögtön a telefonomért nyúltam, és egy sms-t írtam Katherine-nek, hogy azonnal jöjjön hozzám. Amint az üzenet elment, pár hasznosnak vélhető dolgot vettem magamhoz. Fél óra sem kellett, hogy Katherine megérkezzen.
- Miért hívtál?- dobta le magát a kanapéra
- Megtudtál valamit?- kérdeztem, miközben átadtam neki egy pohár bort, amibe előzőleg egy jó nagy adag vasfüvet kevertem

- Semmit.. Nagy a csend még mindig- sóhajtott fel, majd belekortyol az italba, ami azonnal égetni kezdte a torkát, és kihasználva az alkalmat hátulról leszúrtam egy tőrrel
- Bocs Kath..- ingattam a fejem az összeesett vámpirt nézve- Többet nem veszem hasznodat..

Gyorsan magamhoz vettem az átmeneti autóm kulcsait, Katherine-t bedobtam a csomagtartóba és azonnal Alaric lakása felé vettem az irányt. Ahogy odaértem, Kathet vittem is fel, kopogás nélkül nyitottam be, és löktem őt Klaus elé, bár még elég kába volt.
- Ez gyorsan ment..- kelt fel Klaus a kanapéról

- Tessék...
- Ez mind szép és jó, Gillian...- sétált hozzám Klaus komótsan Ric testében- De a hasonmás még mindig nincs meg...
- Mondtam, hogy segítek...- vágtam rá
- Nos... Nem szükséges. Mint említettem, Elijah valószínűleg csak lelépett... Mint mindig. Így nincs kedvem feleslegesen segíteni...

- De azt mondtad...
- Meggondoltam magam- vont vállat nemes egyszerűséggel- És ha most megbocsátasz...
- Dögölj meg Klaus!- hagytam ott felháborodva az ősit.

Mérgesen csörtettem ki a házból, majd hajtottam hazáig. Tudtam, hogy nem szabadna megbíznom Klaus szavában, de én hülye bedőltem neki, mint már oly sokan előttem.. Ráadásul már Katherinet sem tudom felhasználni a nyomozásban Elijah után.

Másnap legszívesebben elmentem volna arra sulis bulira, de helyette inkább otthon maradtam, és unottan kapcsolgattam a tv-t. Éppen valami szörnyen rossz vámpíros filmre húztam a szám, mikor a telefonom rezegni kezdett jelezve hogy sms-em jött.
Elena üzent, hogy találkozzak vele minél hamarabb a Salvatore- villában. Nem is haboztam, azonnal elindultam, és nem sokkal később már ott is voltam, ám nem tudtam bemenni. Kiderült, hogy a házat átírták Elena nevére. Amit mondott, letaglózott. Elijah holtan feküdt a pincében, és csak akkor támaszthatom fel, ha megkötöm Elenával az alkut, amit eredetileg Elijahval tett meg és segítünk megölni Klaust.
Végül beadtam a derekam, és belépést nyertem a házba. Egyből a pince felé vettem az irányt, és Elijah tényleg ott feküdt a tőrrel a szívében.
- Mit tettek veled?- térdeltem le mellé suttogva

Megragadtam a tőrt, és kihúztam az ősiből, majd a falhoz ültem és vártam... Legalább negyed óra eltelt, mikor Elijah hatalmas ordítással ült fel, és láthatóan légszomjúsággal küzdött.
- Elijah!- pattantam fel
- Nem kapok... Levegőt! Ki kell innen jutnom!- nyögte nagy nehezen, majd rájöttem
- Nem vagy behívva..- súgtam, és azonnal karon ragadtam, hogy kisuhanjak vele a szabadba
Ahogy kiértünk aggódva pislogtam rá.
- Sokkal jobb- vett mély levegőt, majd végignézett magán- bár az öltözékemen van mit javítani.. És egy vacsora is jól jönne.
Megkönnyebbültem... Belekaroltam Elijahba, és hazamentünk ahol mindent részletesen elmondtam neki.
- Tehát Klaus itt van..
- Itt..

Díj! :)

A blog megkapta az első díját, amit nagyon köszönünk Domján Dorinának ! :)

Szabályok:
-11 dolog rólam
-11 válasz
-11 kérdés
-11 blogernek tovább küldeni

11 dolog rólunk:

Klau:

1. Győrbe élek, ide is járok egyetemre.
2. Turizmus-vendéglátás szakon tanulok.

3. Imádom Spanyolországot és Madridot.

4. Nagyon, nagyon szeretem a focit.

5. Jelenleg szerelmes vagyok, és nagyon szeretnék az is maradni. :P

6. Nutella-mániás vagyok.

7. Régebben több focis blogot is vezettem

8. Kedvenc TV-s személyiségem Lauren Conrad.

9. Nem igazán szeretek főzni annak ellenére, hogy milyen szakon tanulok egyetemen. :D

10. Imádom a barátaimat, nélkülük semmire se mennék. <3

11. Sorozat-függő vagyok. :3 :D

Edina:
imádok:
enni
aludni
olvasni
írni
zenét hallgatni

kedvenc sorozataim:
TVD
PLL
OTH

kedvenc zenekaraim/énekeseim:
Fall Out Boy
Simple Plan
Kate Voegele
Jessica Lowndes
Gavin Degraw

11 válasz:

1. Van háziállatod?

Klau: Hörcsög, teknős... Bár ezek inkább öcsémék. :) Én kutyát szeretnék. :)

Edina: Van.

2. Mennyi blogod van?

Klau: Ezzel együtt jelenleg négy. :)

Edina: 2.

3. Hány éves vagy?

Klau: 19.

Edina: 18.

4. Van testvéred?

Klau: Van egy öcsém. :)

Edina: Nincs.

5. Szereted a Vámpírnaplókat?

Klau: Imádom. :)

Edina: Igen.

6. Directioner vagy?

Klau: Isten ments!!!!

Edina: Nem.

7. Melyik a kedvenc évszakod?

Klau: Tavasz. :)

Edina: Tavasz.

8. Sok poszter van a faladon?

Klau: Akad egy pár. :D

Edina: Mondhatni.

9. Van twittered?

Klau: Van. :)

Edina: Van.

10. Melyik a kedvenc színed?

Klau: Fekete/fehér :)

Edina: Vörös, szürke

11. Sok blogot olvasol?

Klau: Igen, de időhiány miatt, nagyon sok helyen el vagyok maradva. :(

Edina: 3-4t.

Küldeni nem igen tudjuk, mert jelenleg nagyon el vagyunk maradva, így azoknak szánjuk, akik rendszeresen olvasnak minket, hiszen ugyanúgy megérdemlik, mint mi! :)

6. fejezet

~ ELENA

Egész délelőtt az ősöm, Jonathan Gilbert naplóját olvasgattam. Megdöbbentő dolgokról rántotta le a leplet. Olyanokról, melyek sosem jutottak volna eszembe.
"A Fell's Churchi tűz kialusztával a vámpírok jelentette veszedelem is eltűnt. És bár a háború körülöttünk dübörgött, a városunk biztonságos volt az éjszaka démonjaival szemben... Vagy legalábbis azt hittük. Azok a szörnyek, akiket tüzes halálba küldtünk, új szörnyetegeket nemzettek... Tudtam, hogy megfogok halni. Nem menekülhetsz el egy vámpír elől. Láttam a vámpírt, aki megölt. Felismertem. Stefan Salvatore volt az."
Mély levegőt vettem, és nagyot nyeltem. Ezekszerint Stefan volt az, aki végzett Johnatan-nel és a többi alapítócsalád tagjaival. Ez a hír kissé letaglózott.
Gondolataimat Stefan zavarta meg.
-Mit ír Johnatan Gilbert? -kérdezte.
-Sok mindent. -mondtam, miközben próbáltam feldolgozni a hírt- Őületes dolgokat írt le a naplójába, amiket egyébként eltitkolt az alapító családok elől. Olyan dolgokat, amikről senki nem tud. -magyaráztam- Olyan dolgokat, amiket sosem mondtál! -nyomatékosítottam, mélyen szemeibe
nézve.
Stefan pillantását a naplóra helyezte, majd ismét rám.
-Mi.. öhm.. Haragudtunk az alapítócsaládokra azért, amit Katherine-nel tettek. Bosszút akartunk állni. -
mondta- Akkor még nem tudtam Jonathan Gilbert gyűrűjéről. Nem tudtam, hogy túl fogja élni.
Némán hallgattam,majd végül kicsúszott a számon:
-Szörnyként írt le.
-Az is voltam. Azt akarom, hogy tudd az igazságot. -nézett mélyen szemeimbe- És azt akarom, hogy tőlem halld!
Éppen kezdte volna a történetét, amikor megcsörrent a telefonja. Próbáltam felkészülni arra, amit hallani fogok: Stefan történetét!
Néhány perccel később, mikor befejezte a telefonálást, Stefan ismét hozzám lépett. Arca kissé gondterhelt volt.
-Minden rendben? -kérdeztem.
-Damon volt az. Jules és Tyler megszöktek, szóval... Igen, minden rendben!
-Uhm.. Oké, épp mesélni akartál.
-Igen, nos.. Hetekkel azután, hogy vámpírrá váltam, élveztem a dolgot. -mondta bűntudattal hangjában- A legsötétebb részét éltem.
Akkoriban nem voltam önmagam. Teli voltam bűntudattal. Amiatt, amit apámmal tettem és amit a bátyámmal. Le kellett vezetnem. Ez volt a túlélésem egyetlen módja.
-Ez... úgy hangzik, mintha te lettél volna Damon. -nyögtem.
-Én rosszabb voltam. -mondta Stefan őszintén.
Annyira nehéz elhinni Stefanról, hogy valaha gyilkos volt. Persze, tudom, hogy vannak, akik lesüllyednek és akik nem, de számomra eddig Stefan volt az önkontroll példaképe. Nem mondanám, hogy óriásit csalódtam, de kissé felkavaró mindezt megtudni. Tudni, hogy egyszer Stefan épp olyan volt, mint Damon!
Az ablakhoz léptem, és kibámultam rajta. Gondolataim teljesen elnyeltek, mígnem Stefan hangja kizökkentett belőlük.
-Hetek óta csak kavarogtam. Teljesen megőrjített a vér utáni vágy! Vadássz, ragadd meg az áldozatot és ölj. Csak ezt tudtam.
Mikor elnémult, kibukott belőlem egy kérdés.
-Hogy lehet az, hogy senki nem vette észre, hogy mit csinálsz?

-Hm.. Háború volt. A háború miatt. -magyarázta tovább- Végtelen névtelen vérvacsora. Egy alkalommal, miközben kielégítettem étvágyam, megpillantottam őt. Meggyógyította a betegeket a vérével. Alexia Branson. Ahogy akkor ismerték.
Ledöbbentem szavai hallatán.
-Lexi? A legjobb barátod Lexi? Így találkoztatok? Mit csinált Mystic Fallsban? -bukott ki belőlem újabb kérdések sorozata.
-Azt hallotta, hogy jó hely volt vámpírok számára. Tudod, nem tudta, hogy mindenkit lemészároltak. Szüksége volt egy helyre, így elvittem magamhoz.
Láthatóan rátörtek az emlékek, főképp a rosszak.
-Jól vagy? -kérdeztem tőle.
-Lexiről beszélni olyan dolgokat hoz fel, amiket inkább elfelejtenék.- felelte szomorkásan.
-Mint például, hogy Damon megölte?
Stefan nem szólt, csak némán bólintott.

~ GILL

Legalább két nap eltelhetett azzal, hogy csak egy helyben toporogtunk. Hogy bármilyen nevű információhoz jussunk a Történészeti Társasághoz járkáltunk, majd az egyik napon Jennával sétálgattunk a régi Fell birtokon. Mesélt a történetéről, és az alapítócsaládokról, de Elijah is elmesélte neki a véleményét, miszerint nem az úgymond alapítócsaládok voltak itt az elsők. Jenna érdeklődve hallgatta Elijah meséjét, majd végül a Grill-be mentünk, hogy ott folytassuk az eszmecserét, ám az egyik asztalnál megpillantottuk Damont, Ric-et, valamint Damon "barátnőjét", Andie-t.
- Sziasztok!- intett oda Damon
- Sziasztok, srácok!- ment hozzájuk Jenna mosolyogva
- Úgy hallom, volt egy kis történelmi találkozótok ma- váltogatta Damon a tekintetét hármunk között
- Mondhatni- bólogatott Jenna, miközben Alaric sietősen távozni kezdett sűrű elnézések közepette, ám Andie közbeszólt
- Hé... Ezt folytatnunk kéne!- csicseregte- Vacsorázzunk együtt!
- Óó kislány!- fordult Damon a nő felé elképedve- Tele vagy jó ötletekkel! Örömmel hívlak meg titeket vacsorára!- pillantott Jennára és Ric-re, majd ránk Elijah-val- Mondjuk ma!
Jenna és Alaric egyből beleegyezett, bár a férfit kicsit győzködni kellett, így már csak rajtunk állt a válaszadás sora. Elijah kérdőn nézett rám, mire én csak vállat vontam.
- Örömmel- felelte végül az ősi egy kisebb mosollyal a szája sarkában
- Nagyszerű!- nyugtázta Damon a válaszokat
Pár percet maradtunk még a Grill-ben, majd elköszöntünk a társaságtól, és hazaindultunk Elijahval, aki mélyen elgondolkozott, láttam rajta. Később meg is osztotta velem az aggodalmát. Furcsa volt neki ez a hirtelen fordulat Damon részéről. Nem hitte, hogy beletörődött az Elenával kötött alkujába, rosszat sejtett, de tett egy próbát, lehet, csak rossz a megérzése, így hét óra körül készülődni kezdtünk.

Elijah, mint mindig öltönybe bújt, míg én egy fekete farmert, fekete felsővel, és szintén fekete blézerrel húztam, hozzá pedig egy fekete magas sarkút választottam, míg a hajamat kiengedve hagytam, hogy a vállamra omoljon.
- Indulhatunk, kedvesem?- igazította meg még utoljára Elijah az ingének a gallérját a nappaliban lévő tükörnél
- Persze- bólintottam mosolyogva, majd belekaroltam a felém nyújtott karjába, és kiléptünk az ajtón
Kellemes szél fújdogált odakint, már be is sötétedett. Gyalog mentünk a Salvatore-villáig, és közben csendesen beszélgettünk teljesen más dolgokról. Nem kerültek szóba a körülöttünk lévő dolgok, azonban hamarosan megérkeztünk Damonékhoz. Elijah bekopogott, majd pár percen belül az ajtó is kinyílt, ahol Damon üdvözölt minket felettéb jó hangulatban.
- Jó estét- köszönt Elijah a maga illedelmes módján, míg én biccentettem egyet Damon felé
- Köszönöm, hogy eljöttetek- tárta kijjebb az ajtót a vámpír- Gyertek be!
- Csak egy pillanat- állt meg Elijah a küszöbön- Szeretném elmondani, ha van valami kevésbé tiszteletreméltó terved az estére, azt javaslom gondold újra!
Damon csak a fejét ingatva nézett Elijah-ra, én pedig a tekintetem váltogattam közöttük... Az egykori és a jelenlegi szerelmem... Kicsit fura volt.
- Nincs semmi becstelen terv!- felelte végül Damon- Csak meg akarlak ismerni... Mondanám, hogy téged is...- pillantott rám- Dehát...- vigyorodott el gúnyosan
- Fogd be, Salvatore!- viharoztam el mellette befelé a házba, de még hallottam, ahogy Elijah megfenyegeti

- Ha mégis lenne ilyen terv... Habár Elena és én alkut kötöttünk, ha keresztbe teszel nekem megöllek, és
megölök mindenki ebben a házban. Megértetted?
- Teljesen!
Amint Elijah megkapta a választ, követett a házba, majd Damon is, és egy kis beszélgetés után az asztalhoz ültünk, majd ott is folytattuk a társalgást, azonban hirtelen rezegni kezdett a telefonom, kíváncsian húztam ki a táskámból, hogy megnézzem, ki keres. A képernyőre pillantva egy újonnan érkezett sms-t láttam meg, megnyitottam, és kicsit meg is lepődtem. Katheirne írt. "Találkozzunk fél óra múlva a kriptánál... Beszéljük meg a dolgokat, mint régi legjobb barátnők!;)" Az asztal alatt csúsztattam át Elijah kezébe a telefont, aki szintén meglepődve olvasta az üzenetet, majd mikor a végére ért, alig láthatóan bólintott egyet, hogy mehetek, így kivártam a főfogás végét, és igyekeztem lelépni.
Ahogy a férfiak megindultak a nappali felé italozni, én is gyorsan felpattantam az asztaltól.
- Sajnálom, de nekem mennem kell...
- Óóó.. Máris? Ne menj!- kérlelt Andie, de odébbálltam tőle, eléggé unszimpatikus volt
- Igen, sürgős dolog...- vontam vállat, magamhoz kapva a táskámat, Elijah ajkaira egy csókot lehelve közben- Köszönöm a meghívást, Damon! További jó estét!

~ ELENA

Estére járt az idő, már sötétedett. Tovább olvasgattam Johnatan naplóját és egyre meglepőbb dolgok derültek ki róla.
-Johnatan Gilbert egyre őrültebb és őrültebb lett. -mondtam az ajtón belépő Stefannak- Azt hiszem ez van, ha a vámpíroknak szenteled az életed.
Lapoztam egyet és hirtelen olyan jegyzeteket láttam meg, amiről végképp nem álmodtam!
-Az ősöket kutatta! -kiálltottam.
-Viccelsz? -kérdezte Stefan meglepődve.
-Az életének későbbi szakaszában. Nézd! -mondtam neki, mire mellém ült- Több oldal kérdés és rajz.
Ekkor megpillantottam egy rajzot egy tőrről.
-Mi ez?- kérdeztem, s felolvastam egy szöveget, mely a rajz mellett állt.- "Egyetlen egy fa, az ősi fehér tölgy hozhat halált egy ősi vámpírra. Amikor a fa leégett, azt hitték, hogy minden remény elveszett."
Egy pillanatig néma csend telepedett a szobára, majd felkiáltottam.

-Azt próbálta megtudni, hogy lehet megölni egy ősit! -tekintetem visszazuhant Stefan arcáról a naplóra, és folytattam az olvasást- "De a fa hamuját megmentették és a boszorkányok kovácsoltak egy tőrt, amit összekötöttek a hamuval. Ez az alkímiai kötelék jelenti a szükséges mérgezést.."
-Elena... -kezdte mondanivalóját Stefan, de félbeszakítottam, annyira izgalomba jöttem.
-Kíváncsi vagyok, hogy igaz-e. Szerinted létezik ez a tőr? -néztem csillogó szemekkel Stefanra.
-Tudom, hogy létezik...-kezdte lassan- ...mert John odaadta Damonnek.
Alig tudtam felfogni az újabb hírt.
-John odaadta a fegyvert Damonnek, amivel meglehet ölni Elijaht? Ezt? -mutattam rá ismét a tőrt ábrázoló rajzra, majd folytattam- "Egy embernek kell felmutatnia mert minden démonra halált hoz, aki megforgatja."
Szavaim hallatán Stefan kikapta kezemből a naplót.
-John megpróbálja megölni Damont! -állapította meg, majd rögtön telefonjáért nyúlt.
Már hívta is Damont, ám ő nem vettre fel, így Ric-et próbálta utol érni, és sikerült is értesíteni őt.
A teraszon álltam és bámultam ki a mély sötétségbe, amikor Stefan kilépett hozzám.
-Elena, ezt meg kell beszélnünk! -mondta halkan.
-Mi a jó a beszélgetésben, ha te és Damon hazudtok nekem? -vetettem neki oda- Ha nem tetszik a döntésem, hát rendben. Az ellen tehetek valamit, de ha még egyszer a hátam mögött tervezgettek, én...
-Te? Mit fogsz csinálni? Hm, Elena? -fakadt ki Stefan is.
-Ez az én életem! -szögeztem le.
-Igen, pontosan! És ezért megfogok tenni mindent, hogy éld is az életed. -búgta.

~ GILL

Ahogy kiléptem a Salvatore-házból, azonnal a kriptához indultam, hiszen furdalt a kíváncsiság, hogy mit is akarhat Katherine. Öt perc sem kellett, hogy odaérjek, és megpillantsam a vámpírt, aki amint észrevett, lazán ellökte magát a fától, aminek addig támaszkodott.
- Gill!- lépett oda hozzám mosolyogva
- Katherine...- fontam össze a mellkasomon a karjaimat- Miért hívtál?
- Gondoltam nosztalgiázhatnánk a régi időkről- vont vállat kislányosan, mire csak felvont szemöldökkel

pislogtam rá, és látta, hogy nem veszem be ezt a dumát, így folytatta- Jó... Érdekelne pár dolog...
- Miféle pár dolog?- ültem le az egyik sziklára
- Klaus-ról természetesen- forgatta a szemeit- Mik a terveitek?! Talán segíthetnék!
- Miért segítenél?! Elijah kihozott abból a lyukból- böktem a fejemmel a barlangra, ahol Katherine pár napja még sorvadozott
- Én a szabadságomat akarom, Gillian!
- És majd pont Klaustól kapod meg, mi?- nevettem
Katherine szúrós tekintettel lépett hozzám közelebb újra, és úgy folytatta a beszédét.
- Ha segítek nektek, és ti ezt továbbítjátok Klaus-nak... Lehet esélyem!
- Miért akarnám, hogy neked jó legyen?!- tettem fel ezt az egyszerű kérdést- Elárultad Pearl-éket!
- Magamat mentettem!
- Én is! De én figyelmeztettelek!
- De...
- Nincs de! Ezt soha nem fogom megbocsátani!- ingattam meg a fejem

~ ELENA

A nappaliban lapozgattam a naplót, amikor Stefan belépett és azt mondta:
-Elijah halott. Alaric megölte.
Hát vége, tudatosult bennem.
-Az ősök hittek az igazságban és a tiszteletben -magyaráztam, amit imént olvastam- Tilos volt egy vámpírnak megölni egy másikat. Így a tőr mindkettejük életét veszi és amíg a tőr ott marad, az ős minden jel szerint halott marad.
Stefan ekkor hirtelen telefonjáért rohant és Damont hívta. Kiderült, hogy kihúzták Elijahból a tőrt, és eltűnt a teste a pincéből, tehát az Ősi mégis él.

~ GILL

Katherine-nel legalább fél órán keresztül húztuk egymás agyát, mikor is a telefonom veszettül csörögni kezdett, és a kijelzőn Elijah neve villogott, ahogy felvettem, egyből meghallottam az ideges hangját
- Azonnal menj Martin-hoz és keressétek meg Elenát!
- De...- szólaltam volna meg, azonban már csak a pittyegés hallatszott- Mennem kell...
A vámpír még utánam szólt valamit, de nem érdekelt, csak rohantam Elijah boszorkányához. Szaporán szedtem a lábaim, majd amint odaértem, kopogás nélkül benyitottam, mire a férfi csak kérdőn nézett rám.
- Meg kell találnunk Elena Gilbertet! Most!
Martin azonnal elővette a szükséges dolgokat, és pár percen belül megmutatta nekem a térképen Elena pontos helyét, amit abban a pillanatban küldtem is tovább Elijah-nak üzenetben... Nem tudtam, mi történhetett, hogy ilyen hirtelen meg kellett találnia a lányt, de nagyon rossz előérzetem volt.

~ ELENA

-Nem lesz semmi baj! -búgta Stefan, miközben szorosan megölelt.
Kis idő elteltével Stefan ijedten megszólalt ismét:
-Itt van. -utalt az ősire, s felkapta fejét.
Ekkor hirtelen a bejárati ajtó berobbant. Stefan felé fordultam, és elkezdtem menesztelni.
-El kell menned! -mondtam- Egyedül kell beszélnem vele.
-Elena... -kezdett volna ellenkezni, de közbeszóltam.
-Stefan! Jól vagyok. Nem jöhet be a házba. -emlékeztettem, majd meghallottam Elijah hangját. Valószínűleg hallott minket.
-Tudod...Talán nem tudok bemenni a házba, de nagyon türelmes ember vagyok! -kiáltotta- Majd idekint megvárlak.
Hirtelen megpillantottam a hátsó bejáratnál Damont, és sietősen suttogva behívtam. Belépett és odanyújtotta nekem a tőrt. Ezután lassan az ajtóhoz sétáltam és azt mondtam:
-Nem kellett volna azt tenniük, amit tettek.
-Az alkunknak vége. -jelentette ki határozottan Elijah.
-Újra akarom tárgyalni.
-Nincs miről beszélni.

Mikor a szavak elhagyták Elijah száját, hirtelen ötlettől vezérelve előhúztam a pulóverem alól egy kést.
-Szeretném, ha becsalogatnád Klaust Mystic Fallsba, miután a hasonmás halálra vérzett. -blöfföltem
-Stefan nem fogja hagyni, hogy meghalj. -jelentette ki nyugodtan Elijah.
-Nem, nem fogja -értettem egyet- Megitatja majd velem a vérét, hogy meggyógyítson és aztán megölöm magam és vámpírrá költözök. Épp, mint Katherine. Szóval... ha nem szeretnéd, hogy ez megint megtörténjen, akkor ígérd meg ugyanazt, amit korábban! Ígérd meg, hogy senkit nem fogsz bántani, akit szeretek! Még akkor sem, ha ők bántanak téged.
-Sajnálom, Elena. -rázta a fejét az ősi- Szerintem csak blöffölsz.
Igaza volt, először csak blöfföltem, de mivel Elijah nem hajlandó alkut kötni... Megszorítottam a kést és hirtelen hasba szúrtam magam. Az éles fájdalomtól felkiáltottam, az ős pedig próbált elkapni, de nem tudott bejönni.
-Ne! -kiáltotta- Igen, igen! Áll az alku. Hagy gyógyítsalak meg!
-Add a szavad!- nyögtem, miközben ledobtam a kést és erősen szorítottam a hasam.
-A szavamat adom! -kiáltotta Elijah, mire én léptem egyet és egyenesen a karjaiba estem. Ő elkapott, s mielőtt meggyógyított volna, leszúrtam a tőrrel.
Elijah menten összeesett, Stefan pedig elkapott és megitatott vérével. Damon ekkor előlépett a házból.
-Szép volt. Ne húzzátok ki belőle a tőrt! -búgta.
**
A Salvatore pince ajtajában álltam, amikor Stefan és Damon a földre helyezték Elijaht. Damon az Ős zakójának zsebében kezdett kutakodni, majd meg is találja azt, amit keresett.
-Na, mi van itt?! Egy kis holdkő. Ezt megtartom..
-Szóval ennyi. -mondtam- Amíg benne tartjuk a tőrt, addig halott marad.
-Nagyon is. -bólintott az idősebbik Salvatore.
-Oké, hát akkor jó éjt.- indultam kifele, de még vissza fordultam- Tudjátok, ha azt akarjátok, hogy harcoljak, harcolni fogok. De ha belevágunk, nem titkolhattok el semmit sem előlem. Ettől a pillanattól kezdve az én szabályaim szerint játszunk!- néztem rájuk komolyan.
-Igazságosnak tűnik. -egyezett bele Damon.
-Oké. -mondta Stefan.
Ezután kimentem a Salvatore házból és hazaindultam.

~ GILL

Idegesen járkáltam fel-alá a hatalmas nappaliban. Hajnali egy felé járt már az idő, de Elijah még semerre sem volt. Utoljára akkor hallottam felőle, mikor a tóparti Gilbert házhoz ment, de azóta semmi... Szörnyen rossz érzésem volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Végül idegességemben a Salvatore-villához indultam, és ahogy odaértem, türelmetlenül verni kezdtem a bejárati ajtót. Már messziről hallottam, hogy Damon szitkozódva jön le a lépcsőn, majd hamarosan ki is tárult előttem az ajtó.
- Gillian...- vonta fel a szemöldökét felsóhajtva
- Hol van Elijah?!- fogtam a kezem közé a nyakát és a falnak nyomtam
- Fogalmam sincs, miről beszélsz...- nyögte a szorításom alatt
- Ne hazudj!
- Mondom, hogy nem tudom!- próbált meggyőzni- Azóta nem láttam, hogy innen elment...
Kicsit engedtem a szorításon, így már kapott Damon levegőt, és gyanakvóan fürkésztem a kék szemű tekintetét.

- Ha megtudom, hogy valamit tettél vele...- sziszegtem neki
- Semmit nem tettem!- vágta rá, majd az ajtót is bevágta előttem- Jó éjszakát, Gill!
Nagyokat pislogva meredtem a faszerkezetre, mígnem a merengésemből a telefonom rezgése szakított ki. SMS-t kaptam. "Minden ok. Akadt egy kis dolgom. Elijah" Rettentően furcsának találtam ezt. Csak úgy, most kapok egy sms-t tőle?! És azt írja, hogy "minden ok"?! Ez nem éppen az ő stílusa, és Elijah alapból nem sms-ezik... Gúnyos mosollyal ráztam meg a fejem, és én kezdtem el egy üzenetet pötyögni. "Látogasd meg a Salvatore-okat, és derítsd ki, hol van Elijah, ha még mindig annyira segíteni akarsz!" Küldtem el a szöveget Katherine-nek...

5. fejezet

~ ELENA

Kedves naplóm!
Napok teltek el, mióta Caroline-t a vérfarkasok elrabolták, és Stefanék megakarták menteni őt, ám majdnem ők is odavesztek. Elijahéknak és az alkunknak hála, másképp történt. Megis kaptam a "magamét" Damontől érte. Idézem szavait: "Mit képzeltél, Elena? Hahóó! Ő a rosszfiú!" vagy "Felakar áldozni a pszichopata öccsének!". Ahj.. Ez annyira Damon! Nem bízik senkiben sem.
Stefan sem örült az alkunak túlzottan, de ő legalább bízik bennem és a döntéseimben. Hálás vagyok érte.

Hirtelen meghallottam az ajtócsengőt, valószínűleg Stefan érkezett meg. Bedobtam matracom alá naplómat, és siettem le a lépcsőn. Az ajtóhoz szökkentem, majd kinyitottam azt, és ahogy gondoltam, a jóképű szerelmem állt előtte.
-Szia! -üdvözöltem mosolyogva, majd beinvitáltam. Megkínáltam egy pohár narancslével és a nappaliban ültünk le.
-Hogy aludtál? -érdeklődött, mivel tudta,hogy napok óta nem igazán tudok aludni.
-Meglepően jól. -nyugtattam meg- Mióta Caroline is biztonságban van, és ti is, egyre jobban alszom.

Láttam rajta, ahogy elkomolyodik.
-Stefan.. -néztem mélyen macskazöld szemeibe- Tudom, hogy meg kellett volna beszélnem veled az egész alkut, de meg kell értened, akkor, ott a szeretteim érdekeit néztem!
-Elena, megértem és valószínűleg én is így tettem volna.
-Akkor hát nem haragszol? -kérdeztem homlokom ráncolva.
-Nem örülök.. -bólintott- De nem is szeretnék veszekedni. Ezért is szerintem el kellene kicsit hagynunk a házat.
-Jó, persze.- értettem egyet- Miért nem megyünk le a parkba? Vagy a Grillbe?- javasoltam.

-Igazából, nekem jobban tetszene a tóparti ház.
Elkerekedett a szemem szavai hallatán.
-Komolyan? A tóparti házba? -húzódott hatalmas mosolyra szám, majd forró csókolt leheltem ajkaira.
***
Gyorsan összeszedtünk néhány dolgot, majd félórán belül meg is érkeztünk a Gilbert tóparti házhoz.
-Már el is felejtettem, milyen szép. -búgtam Stefannak, miközben kipakoltunk és szétnéztünk a házban.
Tekintetem megpihent egy képen, amely a kandallón állt.
-A szüleim. -mondtam keserű szájízzel, mire Stefan mellém lépett és átölelt.
-Hiányoznak, igaz?!- kérdezte együtt érzően.
Nem válaszoltam, csak bólintottam, mire megsimogatta vállamat.
-Mit szólnál, ha főznénk valami finomat, megvacsiznánk, begyújtanám a kandallót, és eltöltenénk egy romantikus estét?
Elmosolyodtam és bólintottam.

Miután Stefannal megvacsoráztunk, kimentünk a partra a naplementét nézni. Stefan szorosan hátulról átölelt és a fülembe súgta:
-Szeretlek.
Megfordultam és kezeim közé fogtam puha arcát.
-Stefan Salvatore! -mosolyodtam el- Azt hiszem beléd szerettem!
-Igen? Azt hiszed? -mosolygott majd ajkait enyémre tapasztotta.
Egy hűvös fuvallat robbantott szét bennünket, melybe beleborzongtam.
-Ideje bemennünk. -nyögte Stefan.

A gardróbhoz léptem, ahonnan kis keresgélés után előhúztam egy piros kockás kabátot.
-Tessék! -nyújtottam Stefan felé- Még a nagyapámé volt.
Stefan kivette kezeimből, s felhúzta.
-Nos, hogy áll? -fordult egyet benne.
-Nagyon... szexi!- vágtam rá.
-Szexinek találsz a nagyapád kabátjában? Ez nem morbid kicsit?- húzta fel szemöldökét mosolyogva.
-Nem, cseppet sem! -mosolyogtam viszont, miközben közelebb húztam magamhoz.- A morbid az volna, ha ezt vele csinálnám... -azzal még közelebb húztam és hevesen megcsókoltam.

Annyira belelendültünk, hogy hátrálni kezdtem,s így neki ütköztem a gardrób falának. Az ütközés hangjára Stefan elhúzta ajkait enyéimtől, s felkapta fejét.
-Hallottad ezt?- kérdezte.
-Mit?- ráncoltam homlokomat.
-Ez a fal üreges!- nyögte, mire félre álltam, ő pedig óvatosan kifeszítette a gardrób oldalát.

Erre mindketten megpillantottunk egy pár kötött naplót és vámpírölő fegyvereket, fakarókat.
-Stefan.. -kezdtem nagy nehezen- Ezek... ezek a szüleimé és a nagyszüleimé. Sosem mondtak egy szót sem a vámpírokról!
Felemeltem az egyik naplót, amelyről kiderült, Jonathan Gilberté volt. Stefan átölelt, majd kiment tűzifáért.
Furcsa hangok zavarták meg döbbentségem, így a bejárati ajtóhoz indultam, Stefan után.
Éppen készültem szólítani, amikor megpillantottam egy középmagas férfit, aki belépett a házba.
Rossz érzés fogott el, így elrejtőztem az egyik oszlop mögé. Figyeltem, ahogy egyre közelebb lép. Hirtelen dulakodásra lett kint figyelmes, megfordult és a konyha felé indult. Amint úgy éreztem, biztonságosabb, felrohantam az emeletre, be a nagy hálóba, és próbáltam rájönni, hova bújhatnék.
"Tudom, hogy itt vagy!" -hallottam meg támadóm hangját.- "Érzem a szagodat."

Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam egy felsőt és a parfümös üveget, befújtam a ruhadarabot.
Ledobtam azt, s átrohantam a másik szobába, amely közelebb volt a lépcsőhöz. Hallottam, ahogyan elsétál a szoba mellett, és benyit a másikba. Ekkor gyorsan lerohantam, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Odakint nekiütköztem Stefannak, aki gyorsan Tylerhez terelt, míg ő megállt az ajtó mellett szorosan. Amikor a támadóm kilépett az ajtón, Stefan egy hirtelen mozdulattal leszúrta őt.
Tyler elment, ezután Stefan próbált megnyugtatni. Magához húzott és szorosan megölelt.
-Semmi baj! Itt vagyok és sehova sem megyek! -búgta, én pedig belékaroltam.

~ GILL

Miután megjelentek a Salvatore testvérek, nem sokáig maradtunk a Gilbert-házban, hiszen számukra nem szívesen látott vendégek voltunk. Elköszöntünk Elenától, és magára hagytuk a triót, de kintről még hallottuk, ahogy Damon megmondja a nem éppen kedves véleményét Elenának az Elijah-val kötött alkujáról.
Már jócskán éjfél felé járhatott az idő, mikor átléptük a hatalmas ház küszöbét, és úgymond hazaértünk. Én azonnal a hálószoba, azon belül is a fürdő felé vettem az irányt, és engedtem magamnak egy kád meleg vizet habfürdővel, gyertyákkal. Amint elkészült a fürdővizem, bemásztam a habok közé, és ellazultam, a szemeimet behunytam, és csak élveztem a csendet, a nyugalmat. Az agyamat teljesen kikapcsoltam, nem gondoltam a körülöttünk lévő dolgokra, azonban pár perc múlva Elijah nyitott be, és ült le a kád szélére.
- Míg a Gilbert-házban voltunk, kaptam egy üzenetet Mrs. Lockwood-tól- közölte nagyot sóhajtva
- Mégpedig?
- Holnapra meghívásunk van hozzá a történészeti teadélután- felelte nyugodtan- Ott lesz Alaric Saltzman is, és a fülembe jutott, hogy az idősebbik Salvatore-testvér is tiszteletét teszi ott...
- Szóval mi is elmegyünk- néztem fel az ősire, aki csak csendesen bólintott- Elijah...
- Igen, kedvesem?
- Tényleg köszönöm, hogy akkor nem hagytál magamra...- utaltam az első találkozásunkra, és nagyot nyeltem- Ha akkor nem veszel magad mellé...
- Csss- tette az ajkaimra a mutató ujját, majd homlokon csókolt- Nincs miért hálálkodni!- mosolyodott el- Pihenj!
Végigsimított a hajamon, majd kisétált a fürdőből, de már én sem maradtam sokáig. Kiengedtem a vizet, egy törölközőt csavartam magam köré, majd kimentem a hálóba, és miután pizsamát húztam, kicsit lepihentem.

*

Másnap délelőtt ki sem mozdultam a házból, egész végig a nappaliban olvasgattam, vagy a TV-t kapcsolgattam. Dél körül azonban készülődni kezdtem a teadélutánra. Egy világos ruhát vettem fel hozzáillő cipővel, míg a hajamat lazán feltűztem. Amint elkészültem, lesétáltam Elijah-hoz, aki már a nappaliban várt rám.
- Mehetünk- lépdeltem le a lépcsőn
- Gyönyörű, mint mindig- nyújtotta a karját az ősi, amibe bele is karoltam
Mosolyogva néztem rá, majd elindultunk. Az idő elég kellemes volt, így nem rohantunk. Kellemes tempóban érkeztünk meg a Lockwood-villáig fél óra alatt. Becsöngettünk, és Carol szinte azonnal ki is nyitotta az ajtót, majd engedett be minket. Még csak páran tartózkodtak itt, de Jennát hamar észrevettük a kísérőjével együtt, Alaric Saltzman-nal, aki a helyi történelem tanár volt, egyben vámpírvadász, és az Elena-csapat tagja, de nem foglalkoztunk vele, helyette Carol-lal csevegtünk, mígnem egy újonnan érkezettre kaptam fel a fejem, Damon lépett be a szalonba, de nem volt egyedül. Egy csinos, szőke nővel érkezett. Elég ismerős volt, majd mikor hallottam, hogy Damon Andie-nek szólítja beugrott. Délelőtt láttam a híradóban, amint éppen riportot készít valakivel. Pár percen belül a Salvatore vámpír egyedül lépett oda a mi hármasunkhoz.
- Carol!- köszöntötte két puszival a polgármester-asszonyt
- Damon! Örülök, hogy eljöttél!- mosolygott rá a nő, majd felénk fordult- Bizonyára még nem ismerik egymást. Engedjék meg, hogy bemutassam Damon Salvatore-t. A családja egyike Mystic Falls alapító tagjainak!

- Pontosan- biccentett a vámpír, majd kezet nyújtott Elijahnak- Damon Salvatore.
- Elijah Smith- viszonozta a kézfogást az ősi, és maga mellé húzott- Ő pedig itt a feleségem, Gillian Smith.
- Örülök, hogy megismerhetem, Damon!- vetettem egy mosolyt Damon-re- Mindig is érdekelt engem Mystic Falls története. Gondolom maga rengeteget tudna róla nekem mesélni.
- De még mennyit!
- Nem bánnád Elijah, ha...- pillantottam fel a partneremre kérdőn
- Menj csak nyugodtan, kedvesem- bólintott Elijah, így elengedtem a kezét, és Damonnel odébb mentünk
Az ablak mellett álltunk meg végül. Csendesen nézegettem ki az üvegen, miközben a csésze teámat iszogattam, de Damon tekintetét végig magamon éreztem. Nem zavart, de tényleg nem, csak az, hogy nem szólalt meg, igaz, én is némaságba burkolóztam, azonban hirtelen Damon arckifejezése megváltozott jelentősen, mikor egy új érkező lépett be az ajtón.
- Ki ő?- kérdeztem rá
- John Gilbert... Elena apja...- morogta- Csak tudnám, mit keres itt... Ha megbocsátasz...- hagyott magamra, és Ricet magával húzva John felé vették az irányt
Eléggé eltávolodtak a villától, így nem tudtam kivenni, miről beszélnek, annyit hallottam, hogy John valamit tud, hogy mit, hogyan lehet véghezvinni, de nem tudtam, miről beszél. Végül, mikor visszatértek, Damon hívta be a dolgozószobába Elijah-t beszélni, és sejtettem, hogy nem édes kiskutyákról fog szólni a dolog, a sejtésem be is igazolódott. Damon vérző nyakkal jött ki onnan, és Elijah szavait hallottam: "Az Ősök egyike vagyok. Mutathatnál egy kis tiszteletet"- jött ki a kezeit törölgetve.

*

- Talán meglátogathatnád a Salvatore-villában Damont, és biztosíthatnád, hogy te a jófiú vagy...- adtam egy pohár italt Elijah-nak már otthon, este- Damon forrófejű, de egyszer meg kell értenie...
- Menjünk...- kortyolt bele az italba az ősi, majd letette maga mellé, és indulni készült, de visszanézett rám, hogy tartsak vele
Bólintottam, és már mentem is mellette, nem sokára pedig elértünk a Salvatore-házhoz, azonban érdekes hangok ütötték meg a fülünket.
- Vérfarkasok?- néztem Elijahra suttogva- A holdkövet akarják, és Damont kínozzák...- nyeltem nagyot
- Úgy érzem ideje néhány vérfarkasnak megmutatni, hol a helyük- nyomta le a kilincset Elijah, és egyből a nappali felé vette az irányt, én pedig szorosan a nyomában voltam- Ezt keresitek?- vette ki a zakója belső zsebéből a holdkövet, mire az összes jelenlévő meglepődve kapta felénk a fejét, Elijah pedig előrébb lépkedett, és a dohányzóasztalra tette a tárgyat- Tessék... A tiétek! Vigyétek...
Az egyik farkas abban a pillanatban ott is termett érte, ám Elijah rögtön kitépte neki a szívét, így újabb kettő támadt rá, de azok sem jártak különbül, ketten próbáltak megszökni, az egyiknek, a nőnek sikerült is, de a másiknak az útját álltam, és egyszerűen kitörtem a nyakát, miközben Elijah Damonhoz ment, és letépte róla a láncokat.

- Remélem, felfogtad, hogy ez már a második alkalom, hogy megmentettem az életed!- közölte vele, ahogy tett egy lépést hátrébb- Itt az ideje, hogy belásd, én állom a szavam!- tette még hozzá, majd hátat fordított a "fiatal" vámpírnak- Mehetünk, kedvesem!
Még egy utolsó pillantást vetettem Damon-ra, majd követtem az ősit, és reméltem, hogy az idősebbik Salvatore most már kicsit azért elhiszi ezt az egészet... nagyon reméltem.