5. fejezet

~ ELENA

Kedves naplóm!
Napok teltek el, mióta Caroline-t a vérfarkasok elrabolták, és Stefanék megakarták menteni őt, ám majdnem ők is odavesztek. Elijahéknak és az alkunknak hála, másképp történt. Megis kaptam a "magamét" Damontől érte. Idézem szavait: "Mit képzeltél, Elena? Hahóó! Ő a rosszfiú!" vagy "Felakar áldozni a pszichopata öccsének!". Ahj.. Ez annyira Damon! Nem bízik senkiben sem.
Stefan sem örült az alkunak túlzottan, de ő legalább bízik bennem és a döntéseimben. Hálás vagyok érte.

Hirtelen meghallottam az ajtócsengőt, valószínűleg Stefan érkezett meg. Bedobtam matracom alá naplómat, és siettem le a lépcsőn. Az ajtóhoz szökkentem, majd kinyitottam azt, és ahogy gondoltam, a jóképű szerelmem állt előtte.
-Szia! -üdvözöltem mosolyogva, majd beinvitáltam. Megkínáltam egy pohár narancslével és a nappaliban ültünk le.
-Hogy aludtál? -érdeklődött, mivel tudta,hogy napok óta nem igazán tudok aludni.
-Meglepően jól. -nyugtattam meg- Mióta Caroline is biztonságban van, és ti is, egyre jobban alszom.

Láttam rajta, ahogy elkomolyodik.
-Stefan.. -néztem mélyen macskazöld szemeibe- Tudom, hogy meg kellett volna beszélnem veled az egész alkut, de meg kell értened, akkor, ott a szeretteim érdekeit néztem!
-Elena, megértem és valószínűleg én is így tettem volna.
-Akkor hát nem haragszol? -kérdeztem homlokom ráncolva.
-Nem örülök.. -bólintott- De nem is szeretnék veszekedni. Ezért is szerintem el kellene kicsit hagynunk a házat.
-Jó, persze.- értettem egyet- Miért nem megyünk le a parkba? Vagy a Grillbe?- javasoltam.

-Igazából, nekem jobban tetszene a tóparti ház.
Elkerekedett a szemem szavai hallatán.
-Komolyan? A tóparti házba? -húzódott hatalmas mosolyra szám, majd forró csókolt leheltem ajkaira.
***
Gyorsan összeszedtünk néhány dolgot, majd félórán belül meg is érkeztünk a Gilbert tóparti házhoz.
-Már el is felejtettem, milyen szép. -búgtam Stefannak, miközben kipakoltunk és szétnéztünk a házban.
Tekintetem megpihent egy képen, amely a kandallón állt.
-A szüleim. -mondtam keserű szájízzel, mire Stefan mellém lépett és átölelt.
-Hiányoznak, igaz?!- kérdezte együtt érzően.
Nem válaszoltam, csak bólintottam, mire megsimogatta vállamat.
-Mit szólnál, ha főznénk valami finomat, megvacsiznánk, begyújtanám a kandallót, és eltöltenénk egy romantikus estét?
Elmosolyodtam és bólintottam.

Miután Stefannal megvacsoráztunk, kimentünk a partra a naplementét nézni. Stefan szorosan hátulról átölelt és a fülembe súgta:
-Szeretlek.
Megfordultam és kezeim közé fogtam puha arcát.
-Stefan Salvatore! -mosolyodtam el- Azt hiszem beléd szerettem!
-Igen? Azt hiszed? -mosolygott majd ajkait enyémre tapasztotta.
Egy hűvös fuvallat robbantott szét bennünket, melybe beleborzongtam.
-Ideje bemennünk. -nyögte Stefan.

A gardróbhoz léptem, ahonnan kis keresgélés után előhúztam egy piros kockás kabátot.
-Tessék! -nyújtottam Stefan felé- Még a nagyapámé volt.
Stefan kivette kezeimből, s felhúzta.
-Nos, hogy áll? -fordult egyet benne.
-Nagyon... szexi!- vágtam rá.
-Szexinek találsz a nagyapád kabátjában? Ez nem morbid kicsit?- húzta fel szemöldökét mosolyogva.
-Nem, cseppet sem! -mosolyogtam viszont, miközben közelebb húztam magamhoz.- A morbid az volna, ha ezt vele csinálnám... -azzal még közelebb húztam és hevesen megcsókoltam.

Annyira belelendültünk, hogy hátrálni kezdtem,s így neki ütköztem a gardrób falának. Az ütközés hangjára Stefan elhúzta ajkait enyéimtől, s felkapta fejét.
-Hallottad ezt?- kérdezte.
-Mit?- ráncoltam homlokomat.
-Ez a fal üreges!- nyögte, mire félre álltam, ő pedig óvatosan kifeszítette a gardrób oldalát.

Erre mindketten megpillantottunk egy pár kötött naplót és vámpírölő fegyvereket, fakarókat.
-Stefan.. -kezdtem nagy nehezen- Ezek... ezek a szüleimé és a nagyszüleimé. Sosem mondtak egy szót sem a vámpírokról!
Felemeltem az egyik naplót, amelyről kiderült, Jonathan Gilberté volt. Stefan átölelt, majd kiment tűzifáért.
Furcsa hangok zavarták meg döbbentségem, így a bejárati ajtóhoz indultam, Stefan után.
Éppen készültem szólítani, amikor megpillantottam egy középmagas férfit, aki belépett a házba.
Rossz érzés fogott el, így elrejtőztem az egyik oszlop mögé. Figyeltem, ahogy egyre közelebb lép. Hirtelen dulakodásra lett kint figyelmes, megfordult és a konyha felé indult. Amint úgy éreztem, biztonságosabb, felrohantam az emeletre, be a nagy hálóba, és próbáltam rájönni, hova bújhatnék.
"Tudom, hogy itt vagy!" -hallottam meg támadóm hangját.- "Érzem a szagodat."

Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam egy felsőt és a parfümös üveget, befújtam a ruhadarabot.
Ledobtam azt, s átrohantam a másik szobába, amely közelebb volt a lépcsőhöz. Hallottam, ahogyan elsétál a szoba mellett, és benyit a másikba. Ekkor gyorsan lerohantam, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Odakint nekiütköztem Stefannak, aki gyorsan Tylerhez terelt, míg ő megállt az ajtó mellett szorosan. Amikor a támadóm kilépett az ajtón, Stefan egy hirtelen mozdulattal leszúrta őt.
Tyler elment, ezután Stefan próbált megnyugtatni. Magához húzott és szorosan megölelt.
-Semmi baj! Itt vagyok és sehova sem megyek! -búgta, én pedig belékaroltam.

~ GILL

Miután megjelentek a Salvatore testvérek, nem sokáig maradtunk a Gilbert-házban, hiszen számukra nem szívesen látott vendégek voltunk. Elköszöntünk Elenától, és magára hagytuk a triót, de kintről még hallottuk, ahogy Damon megmondja a nem éppen kedves véleményét Elenának az Elijah-val kötött alkujáról.
Már jócskán éjfél felé járhatott az idő, mikor átléptük a hatalmas ház küszöbét, és úgymond hazaértünk. Én azonnal a hálószoba, azon belül is a fürdő felé vettem az irányt, és engedtem magamnak egy kád meleg vizet habfürdővel, gyertyákkal. Amint elkészült a fürdővizem, bemásztam a habok közé, és ellazultam, a szemeimet behunytam, és csak élveztem a csendet, a nyugalmat. Az agyamat teljesen kikapcsoltam, nem gondoltam a körülöttünk lévő dolgokra, azonban pár perc múlva Elijah nyitott be, és ült le a kád szélére.
- Míg a Gilbert-házban voltunk, kaptam egy üzenetet Mrs. Lockwood-tól- közölte nagyot sóhajtva
- Mégpedig?
- Holnapra meghívásunk van hozzá a történészeti teadélután- felelte nyugodtan- Ott lesz Alaric Saltzman is, és a fülembe jutott, hogy az idősebbik Salvatore-testvér is tiszteletét teszi ott...
- Szóval mi is elmegyünk- néztem fel az ősire, aki csak csendesen bólintott- Elijah...
- Igen, kedvesem?
- Tényleg köszönöm, hogy akkor nem hagytál magamra...- utaltam az első találkozásunkra, és nagyot nyeltem- Ha akkor nem veszel magad mellé...
- Csss- tette az ajkaimra a mutató ujját, majd homlokon csókolt- Nincs miért hálálkodni!- mosolyodott el- Pihenj!
Végigsimított a hajamon, majd kisétált a fürdőből, de már én sem maradtam sokáig. Kiengedtem a vizet, egy törölközőt csavartam magam köré, majd kimentem a hálóba, és miután pizsamát húztam, kicsit lepihentem.

*

Másnap délelőtt ki sem mozdultam a házból, egész végig a nappaliban olvasgattam, vagy a TV-t kapcsolgattam. Dél körül azonban készülődni kezdtem a teadélutánra. Egy világos ruhát vettem fel hozzáillő cipővel, míg a hajamat lazán feltűztem. Amint elkészültem, lesétáltam Elijah-hoz, aki már a nappaliban várt rám.
- Mehetünk- lépdeltem le a lépcsőn
- Gyönyörű, mint mindig- nyújtotta a karját az ősi, amibe bele is karoltam
Mosolyogva néztem rá, majd elindultunk. Az idő elég kellemes volt, így nem rohantunk. Kellemes tempóban érkeztünk meg a Lockwood-villáig fél óra alatt. Becsöngettünk, és Carol szinte azonnal ki is nyitotta az ajtót, majd engedett be minket. Még csak páran tartózkodtak itt, de Jennát hamar észrevettük a kísérőjével együtt, Alaric Saltzman-nal, aki a helyi történelem tanár volt, egyben vámpírvadász, és az Elena-csapat tagja, de nem foglalkoztunk vele, helyette Carol-lal csevegtünk, mígnem egy újonnan érkezettre kaptam fel a fejem, Damon lépett be a szalonba, de nem volt egyedül. Egy csinos, szőke nővel érkezett. Elég ismerős volt, majd mikor hallottam, hogy Damon Andie-nek szólítja beugrott. Délelőtt láttam a híradóban, amint éppen riportot készít valakivel. Pár percen belül a Salvatore vámpír egyedül lépett oda a mi hármasunkhoz.
- Carol!- köszöntötte két puszival a polgármester-asszonyt
- Damon! Örülök, hogy eljöttél!- mosolygott rá a nő, majd felénk fordult- Bizonyára még nem ismerik egymást. Engedjék meg, hogy bemutassam Damon Salvatore-t. A családja egyike Mystic Falls alapító tagjainak!

- Pontosan- biccentett a vámpír, majd kezet nyújtott Elijahnak- Damon Salvatore.
- Elijah Smith- viszonozta a kézfogást az ősi, és maga mellé húzott- Ő pedig itt a feleségem, Gillian Smith.
- Örülök, hogy megismerhetem, Damon!- vetettem egy mosolyt Damon-re- Mindig is érdekelt engem Mystic Falls története. Gondolom maga rengeteget tudna róla nekem mesélni.
- De még mennyit!
- Nem bánnád Elijah, ha...- pillantottam fel a partneremre kérdőn
- Menj csak nyugodtan, kedvesem- bólintott Elijah, így elengedtem a kezét, és Damonnel odébb mentünk
Az ablak mellett álltunk meg végül. Csendesen nézegettem ki az üvegen, miközben a csésze teámat iszogattam, de Damon tekintetét végig magamon éreztem. Nem zavart, de tényleg nem, csak az, hogy nem szólalt meg, igaz, én is némaságba burkolóztam, azonban hirtelen Damon arckifejezése megváltozott jelentősen, mikor egy új érkező lépett be az ajtón.
- Ki ő?- kérdeztem rá
- John Gilbert... Elena apja...- morogta- Csak tudnám, mit keres itt... Ha megbocsátasz...- hagyott magamra, és Ricet magával húzva John felé vették az irányt
Eléggé eltávolodtak a villától, így nem tudtam kivenni, miről beszélnek, annyit hallottam, hogy John valamit tud, hogy mit, hogyan lehet véghezvinni, de nem tudtam, miről beszél. Végül, mikor visszatértek, Damon hívta be a dolgozószobába Elijah-t beszélni, és sejtettem, hogy nem édes kiskutyákról fog szólni a dolog, a sejtésem be is igazolódott. Damon vérző nyakkal jött ki onnan, és Elijah szavait hallottam: "Az Ősök egyike vagyok. Mutathatnál egy kis tiszteletet"- jött ki a kezeit törölgetve.

*

- Talán meglátogathatnád a Salvatore-villában Damont, és biztosíthatnád, hogy te a jófiú vagy...- adtam egy pohár italt Elijah-nak már otthon, este- Damon forrófejű, de egyszer meg kell értenie...
- Menjünk...- kortyolt bele az italba az ősi, majd letette maga mellé, és indulni készült, de visszanézett rám, hogy tartsak vele
Bólintottam, és már mentem is mellette, nem sokára pedig elértünk a Salvatore-házhoz, azonban érdekes hangok ütötték meg a fülünket.
- Vérfarkasok?- néztem Elijahra suttogva- A holdkövet akarják, és Damont kínozzák...- nyeltem nagyot
- Úgy érzem ideje néhány vérfarkasnak megmutatni, hol a helyük- nyomta le a kilincset Elijah, és egyből a nappali felé vette az irányt, én pedig szorosan a nyomában voltam- Ezt keresitek?- vette ki a zakója belső zsebéből a holdkövet, mire az összes jelenlévő meglepődve kapta felénk a fejét, Elijah pedig előrébb lépkedett, és a dohányzóasztalra tette a tárgyat- Tessék... A tiétek! Vigyétek...
Az egyik farkas abban a pillanatban ott is termett érte, ám Elijah rögtön kitépte neki a szívét, így újabb kettő támadt rá, de azok sem jártak különbül, ketten próbáltak megszökni, az egyiknek, a nőnek sikerült is, de a másiknak az útját álltam, és egyszerűen kitörtem a nyakát, miközben Elijah Damonhoz ment, és letépte róla a láncokat.

- Remélem, felfogtad, hogy ez már a második alkalom, hogy megmentettem az életed!- közölte vele, ahogy tett egy lépést hátrébb- Itt az ideje, hogy belásd, én állom a szavam!- tette még hozzá, majd hátat fordított a "fiatal" vámpírnak- Mehetünk, kedvesem!
Még egy utolsó pillantást vetettem Damon-ra, majd követtem az ősit, és reméltem, hogy az idősebbik Salvatore most már kicsit azért elhiszi ezt az egészet... nagyon reméltem.