7. fejezet

~ ELENA

Kedves naplóm!
A napok megint eszeveszett tempóban teltek el, annyi minden történt, azt sem tudom, hol kezdjem.
Először is Katherine beköltözött a Salvatore villába, és mindenki agyára ment. Élvezte és kihasználta hasonlóságunkat. Aztán, amikor Gill feladta őt Klaus-Ricnek, kicsit örültem. Ó, igen! Kiderült, hogy Klaus itt van és azt sem tudjuk hogy néz ki. Most épp úgy, mint Ric, ugyanis birtokba vette a történelemtanár-vámpírvadász testét! Ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogyan. Bizonyára Dr. Jonas Martin
lányának -aki szintén boszorkány- műve.
Szóval, Katherine eltűnt, és szerintem Klaus már meg is ölte.
Azért, hogy ne járkálhasson be akárki (vámpír), Damon és Stefan a nevemre iratta a házukat. Ez kissé meglepett, de végülis baj nem lehet belőle.
Matt megtudta, hogy Caroline vámpír, részben Jonas Martinnak köszönhetően.
Bonnie talált egy varázsigét, mellyel összegyűjtötte 100 halott boszorkány erejét, mellyel legyőzheti Klaust. Egyáltalán nem támogatom ezt a tervet, nagyon aggódom Bonnie miatt, mert ebbe bele is halhat!
Sokkal jobban bízom Elijah tervében, bár Stefanék kevésbé. Az ősi még mindig a Salvatore pincében "pihen", miután pár napja ott hagytuk. Szívesebben bíznám az ő tervére magam, mintsem hogy Bonnienak vagy másnak baja essen!

2 NAPPAL KORÁBBAN

-El sem hiszem, hogy ma este lesz a suliban a 60-as évek bálja és én nem vagyok feldobva! -motyogta Caroline szomorkásan, miközben elővettem az estére tervezett ruhámat, amely egy lila mini ruha. -Semmi kedvem bulizni.
-Care.. -kezdtem vigasztalását- Matt elfelejtette már, hogy mi vagy, és biztos elhív a bálba.
Elővettem egy lila karika fülbevalót és bedugtam a fülembe és copfba fogtam a hajam.
-De mi van, ha nem?- nyöszörgött tovább elkeseredett barátnőm- És különben is ,milyen dolog, hogy meg kellett igéznem, hogy elfelejtse, hogy vámpír vagyok?

-Te vagy Caroline Forbes...-ültem le mellé az ágyamra- És te nem hagyhatsz ki egy bulit sem! És tudod mit, hívd el te Mattet! -adtam neki az ötletet mosolyogva.
-Komolyan? -kérdezte meglepődve.
Bólintottam, mire ő az ajtóhoz pattant és távozásra készült, ám előtte visszanézett és azt mondta:
-Egyébként csinos leszel, de inkább a fehér csizmát húzd fel hozzá!
És azzal a szőkeség elviharzott.

Mikor megérkeztem a bálra, körbe néztem és ismerős arcokat pillantottam meg. Stefan elegánsan egy sötétkék inget viselt, míg Damon lazábban egy feketét.
-Csinos vagy!- lépett hozzám Stefan, hogy megcsókoljon.
-Te sem panaszkodhatsz. -mondtam kedvesen.
-Ugyan Elena...-szólt közbe Damon- Nem kell smúzolnod vele, hogy megtáncoltasson. Ugye, öcsi?- kacsintott rá Stefanra, majd táncolni hívta Bonniet, ami kissé fura volt.
-Mit akar Damon Bonnietól? -kérdeztem Stefant.
-Ööhm ..semmit! Ő Damon. Imád bulizni.

Ekkor megpillantottam Carolinet, aki Mattel érkezett.
-Mi az? Mit nézel?- kérdezte Stefan, mire elmosolyodtam.
-Semmit. Táncoljunk.

*

Olyan jó végre kikapcsolni, elfelejteni az egész Klaus-dolgot.
Már jó ideje táncoltunk, amikor érdekes dolog zavarta meg szórakozásunkat. A DJ a következő szám előtt bemondta: "ezt a számot Klaus küldi Elenának és, reméli, az utolsó tánc az övé".

Amint a DJ kiejtette Klaus nevét, olyan hatalmas félelem és aggodalom tört rám, mint talán még soha.
Ledermedtem és Stefanra emeltem tekintetem. Az ő arcára is meglepettség feszült ki, s szemkontaktusunkat a hirtelen utat törő Damon szakította meg.
-Hallottátok? -kérdezte idegesen a magas, jóvágású vámpír.
Nem szóltam, s Stefan is csak bólintott.
-Keressük meg Bonniet! -folytatta Damon, majd sietősen keresni kezdtük a boszorkányt a tömegben. Hamar meg is pillantottuk őt a pultnál, Caroline-val és Mattel.

-Menj, szólj neki! -utalt fejmozdulatával Bonniera Damon, így én odaléptem barátaimhoz, míg Stefan Damonnel lemaradt.
Caroline és Bonnie is csinos, 60-as évekbeli ruhát viselt, hajuk felvolt tűzve.
-Sziasztok! -üdvözöltem őket, majd Bonnie-ra néztem- Bonnie beszélhetnénk?
-Persze. -mondta, s azzal kettesben hagytuk Carolinet és Mattet.

*

Szorosan húztam magam mögött boszorkány barátnőmet, majd egy zajmentes helyre vezettem, ahol a Salvatore fivérek vártak ránk.

-Mi az? Mi történt, Elena?- kérdezte Bon aggodalmasan és összeráncolta homlokát.
-Klaus itt van. -mondta Stefan helyettem is.
-Mi? Hol? Hogy néz ki?- fakadt ki Bonnieból a sok kérdés.
-Hahóó, boszikám! -szólt Damon- Na, ez az, amit mi sem tudunk.
Néhány másodperc szünet után barátnőm határozottan jelentette ki:
-Majd én megállítom!
-Mi? Nem, Bonnie! Nem! -kiálltottam, de mintha meg sem szólaltam volna magyarázta tovább Damonéknek a tervét.
"Csak találjátok meg, én pedig a 100 boszorkány erejével megölöm!"

*

Ezután Bonnie Damonnel Ricet kereste, ám nem találták meg, viszont pár perccel később feltűnt ő is.
-Elena! -lépett hozzánk mosolyogva a magasm barna hajú, borostás férfi- Minden rendben van?
-Öhm..nem igazán. -mondtam- Klaus itt van!
-És hogy néz ki?
-Nem tudjuk.
-Nem láttál valaki gyanúsat? -kérdezte Stefan Alarictól
-Nem, de szétnézek idekint. Elena, Bonnie gyertek Velem, Ti pedig -nézett a Salvatore-okra- Keressétek odabent!
-Rendben. -bólintott Damon- Szóljatok, ha van valami!

Bonnieval szorosan Ric nyomába eredtünk és a résztvevőket fürkésztünk, de mindhiába, egy ismeretlent sem találtunk.
-Lehet, már itt sincs! -fakadtam ki, miközben felvontam szemöldököm.
-Ne merj fogadni, Kedvesem! -szólalt meg Alaric és már-már ijesztő tekintettel pillantott rám.
-Ezt hogy értsem? -kérdeztem tőle.
-Na, jó.. -csapta össze tenyerét- Bár nagyon szórakoztató volt úgy járni köztetek, hogy fogalmatok sem volt róla, hogy én vagyok.. Hmm.. Ideje lelepleződni! -mosolyodott el Ric

Fogalmunk sem volt, miről beszél, és hogy miért változott meg ilyen hirtelen a hangneme. Valamilyen oknál fogva pokoli rossz előérzetem támadt. Ekkor hirtelen Bonnie kijelentette:
-Klaus!
Már tényleg nem értettem semmit sem. Miért mindja Bonnie Klaus nevét és vet "gyilkos" pillantást a velünk álldogáló férfira?
-Miről beszélsz Bon?- kérdeztem értetlenül és hol rá, hol Ricre néztem.
-Elena...-kezdte Bonnie, de Alaric közbeszólt.
-Hagy mutatkozzam be, kedves Elena.. -nézett rám kaján mosollyal szája sarkában
-Niklaus Mikaelson! -nyújtotta felém Alaric jobbját én pedig éreztem, teljesen elfehéredek a döbbenettől

Meg sem moccantam, de nem csak mert eszem ágában sem volt bájosan csevegve kezet rázni a valószínű gyilkosommal, hanem mert a meglepettségtől észhez sem tudtam kapni.
-Nos.. -húzta el a kezét Klaus- Semmi gond. Várható reakció.- mosolygott.
Döbbentségemből a mellém lépő Damon zökkentett ki.
-Hát itt vagytok! Találtatok valamit? -kérdezte körbepillantva- Mi az?
-A forrófejű Damon Salvatore! Már sokat hallottam rólad!
A kékszemű vámpír felvonta szemöldökét és kérdőn pillantott ránk.
-Megtaláltátok Klaust, jól gondolom?

Egyikünk sem szólalt meg, majd hirtelen Damon a falnak szorította Klaust -avagy Ricet- és a férfi levegőért kapkodott. Ekkor Stefan jelent meg, és pár másodperc múlva láthatóan rájött, hogy Alaric Klaus-Klaus Alaric!
-Damon, ne! -kiáltottam, mire felém fordította tekintetét.
-Elena, ez Klaus!
-Tudom, tudom, oké? De Ric is! És, ha egyiküket megölöd, a másik is meghal!
Damon arcára kisütött a felismerés és engedett szorításából. Klaus köhécselni kezdett és a levegőért küzdött, majd felegyenesedett.

-Jól mondod, kedvesem! -köhögte- Ha megöltök, a barátotokat is megölitek.
-Uram Atyám! -nyögte Damon, majd Bonniera nézett, aki alig láthatóan óvatosan bólintott. -Stefan! Vidd el Elenát! -nézett öccsére az idősebb Salvatore.
Stefan felém indult, és karon ragadott, ám nem voltam hajlandó vele menni és Klaus sem díjazta a tervet.
-Én nem tenném! -jelentette ki- Elenának velem kell jönnie, épp mint Bonnienak.
-Egy frászt! -kiáltott fel Damon- Elena, skera!
-Nem, Damon! -mondtam- Nem kockáztatom senki életét

*

Hirtelen Bonnie fura szavakat kezdett kántálni, majd összeesett. Sírva rohantam hozzá.
-Bonnie! Bonnie, nem! Nem! -zokogtam, miközben meghallottam Klaus fenyegetőző hangját:
-Nem! Ezt nem kellett volna! Megfogjátok bánni! -s azzal elhagyta a helységet.

Damon és Stefan is hozzám lépett, majd Stefan átölelt, én pedig zokogva elkezdtem ütni a mellkasát.
-Miééért? -üvöltöttem, majd Damon odahajolt, s azt mondta:
-Elena! Bonnie nem halott!

*

Néhány óra elteltével Bonnie magához tért és élt!
Stefan hazakísérte, míg Damon engem vitt haza.
-Damon.. El kellett volna mondanod, hogy erre készültök! -szidtam le a vámpír, míg beléptünk a házba.
-Tudom, Elena és sajnálom! -mondta láthatóan komolyan- De hagy legyek őszinte.
Ha közted és a boszi között kell választanom, akkor Bonnie fog meghalni. Én... mindig téged foglak választani!
Meg sem tudtam szólalni, csak mély levegőt vettem, de mire észbe kaptam, Damon már el is tűnt.

*

Halkan lépkedtem a Salvatore panzió ajtójához, beléptem, és Gillre vártam. Még mielőtt elindultam volna, hagytam üzenetet neki, hogy jöjjön a villához. Néhány perc várakozás után meg is érkezett, kopogtatott.

Az ajtóhoz mentem, majd kitártam azt.
-Üdv Elena! -mondta a szőkeség, majd beviharzott volna, ám nem tudott. -Mi..? Mi a franc ez? -kiáltotta.
-A ház az én nevemen van. -mondtam egyszerűen.
-Akkor hívj be! -mondta kissé utasítóan.
-Figyelj rám, Gill! -kértem- Elijah... idebent van. A pincében. És átadom neked őt, ha megígéred a kellő védelmet a szeretteim számára!
Láthatóan megdöbbent, ám beleegyezett: megígérte, hogy sem a szeretteimnek, sem nekem nem esik bajom és Elijahval segítenek Klaust megölni. Ezután behívtam őt és valamivel később eltűnt Elijahval.

~ GILL

Napok teltek el tétlenül, miután Elijahnak nyoma veszett. Katherine, akire rábíztam a Salvatore házban való kutatásra, folyton csak annyit mondott, hogy még semmit nem sikerült kiderítenie. Ez már kezdett nagyon dühíteni, mert tudtam, hogy Damonéknak nagyon is van közük Elijah eltűnéséhez. Az pedig még inkább betette a kulcsot, hogy Damon szinte napi vendég lett nálam.
- Ugyan! Elijah lelépett, ennyire tart fontosnak- hallgattam már sokadszorra ugyanazt a dumát- Majd én megvigasztallak! Naa.. Gill!
- Tehetsz egy szívességet- fintorodtam el
- Jajj, Gill! A régi szép idők emlékére!
- Kopj le!- mutattam a kijárat felé- És jól jegyezd meg! Köztünk többet semmi nem lesz!

- Holnap jövök újra!- sétált ki az idősebbik Salvatore a házból
Unottan dőltem végig a kanapén, és csak járattam az agyam, ám hirtelen a csengőre kaptam fel a fejem.

Gondoltam Damon jött vissza, így mérgesen mentem ajtót nyitni.
- Megmondtam, hogy...- tártam ki morogva, ám nem Damon állt velem szemben- Alaric?
- Tippelj újra..- sétált be mellettem a történelemtanár- Segítek, jó? Drága 'sógornőm'...
- Klaus?- suttogtam, miközben becsuktam az ajtót- Mi? Hogy?
- Hosszú történet- legyintett, majd körülnézett- Hol van a bátyám?
- Fogalmam sincs.. Pár napja eltűnt..
- Szokása..
- Klaus szerintem tettek vele valamit!- léptem közelebb hozzá
- Megvan a hasonmás?- kérdezte, mintha meg se hallott volna- Katerina? A holdkő?
- Megkapod őket, ha segítesz megkeresni Elijaht!- jelentettem ki

Az ősi pár percig csak meresztette rám Alaric szemeit. Nem féltem tőle, de kicsit már kezdett idegesíteni ez a néma csend.
- Legyen!- szólalt meg végül
- Katherinet ma megkapod.. Elenát hét lakat alatt őrzik, de holnap lesz valami buli..
- Akkor holnap partizunk egyet- indult meg mellettem- 8ra legyen nálam Katerina!

Azzal kisétált az ajtón, én pedig rögtön a telefonomért nyúltam, és egy sms-t írtam Katherine-nek, hogy azonnal jöjjön hozzám. Amint az üzenet elment, pár hasznosnak vélhető dolgot vettem magamhoz. Fél óra sem kellett, hogy Katherine megérkezzen.
- Miért hívtál?- dobta le magát a kanapéra
- Megtudtál valamit?- kérdeztem, miközben átadtam neki egy pohár bort, amibe előzőleg egy jó nagy adag vasfüvet kevertem

- Semmit.. Nagy a csend még mindig- sóhajtott fel, majd belekortyol az italba, ami azonnal égetni kezdte a torkát, és kihasználva az alkalmat hátulról leszúrtam egy tőrrel
- Bocs Kath..- ingattam a fejem az összeesett vámpirt nézve- Többet nem veszem hasznodat..

Gyorsan magamhoz vettem az átmeneti autóm kulcsait, Katherine-t bedobtam a csomagtartóba és azonnal Alaric lakása felé vettem az irányt. Ahogy odaértem, Kathet vittem is fel, kopogás nélkül nyitottam be, és löktem őt Klaus elé, bár még elég kába volt.
- Ez gyorsan ment..- kelt fel Klaus a kanapéról

- Tessék...
- Ez mind szép és jó, Gillian...- sétált hozzám Klaus komótsan Ric testében- De a hasonmás még mindig nincs meg...
- Mondtam, hogy segítek...- vágtam rá
- Nos... Nem szükséges. Mint említettem, Elijah valószínűleg csak lelépett... Mint mindig. Így nincs kedvem feleslegesen segíteni...

- De azt mondtad...
- Meggondoltam magam- vont vállat nemes egyszerűséggel- És ha most megbocsátasz...
- Dögölj meg Klaus!- hagytam ott felháborodva az ősit.

Mérgesen csörtettem ki a házból, majd hajtottam hazáig. Tudtam, hogy nem szabadna megbíznom Klaus szavában, de én hülye bedőltem neki, mint már oly sokan előttem.. Ráadásul már Katherinet sem tudom felhasználni a nyomozásban Elijah után.

Másnap legszívesebben elmentem volna arra sulis bulira, de helyette inkább otthon maradtam, és unottan kapcsolgattam a tv-t. Éppen valami szörnyen rossz vámpíros filmre húztam a szám, mikor a telefonom rezegni kezdett jelezve hogy sms-em jött.
Elena üzent, hogy találkozzak vele minél hamarabb a Salvatore- villában. Nem is haboztam, azonnal elindultam, és nem sokkal később már ott is voltam, ám nem tudtam bemenni. Kiderült, hogy a házat átírták Elena nevére. Amit mondott, letaglózott. Elijah holtan feküdt a pincében, és csak akkor támaszthatom fel, ha megkötöm Elenával az alkut, amit eredetileg Elijahval tett meg és segítünk megölni Klaust.
Végül beadtam a derekam, és belépést nyertem a házba. Egyből a pince felé vettem az irányt, és Elijah tényleg ott feküdt a tőrrel a szívében.
- Mit tettek veled?- térdeltem le mellé suttogva

Megragadtam a tőrt, és kihúztam az ősiből, majd a falhoz ültem és vártam... Legalább negyed óra eltelt, mikor Elijah hatalmas ordítással ült fel, és láthatóan légszomjúsággal küzdött.
- Elijah!- pattantam fel
- Nem kapok... Levegőt! Ki kell innen jutnom!- nyögte nagy nehezen, majd rájöttem
- Nem vagy behívva..- súgtam, és azonnal karon ragadtam, hogy kisuhanjak vele a szabadba
Ahogy kiértünk aggódva pislogtam rá.
- Sokkal jobb- vett mély levegőt, majd végignézett magán- bár az öltözékemen van mit javítani.. És egy vacsora is jól jönne.
Megkönnyebbültem... Belekaroltam Elijahba, és hazamentünk ahol mindent részletesen elmondtam neki.
- Tehát Klaus itt van..
- Itt..